"Az ipari és posztgraduális társadalmak azt várják el a gyászolótól, hogy rövid időn belül folytassa úgy az életét, mintha mi sem történt volna (vagy annak ellenére, ami történt). Ez irreális elvárás... , de, amikor a lélekvesztés kifejezés elhangzott, azonnal jelezték:igen, ez, amit átélnek."
(Dr. Frecska Ede)
Az emberek képzelőereje hatalmas. Múltról, jövőről, halálról, túlvilágról mindenki másképpen vélekedik. Vannak csoportok, ahol az egyes egyének hasonlóan.
Zsófi csodája abban volt, hogy szerény maradt, s önmaga. És önmaga mégsem volt képes észrevenni, hogy elközelgett a vég, mert tehetett volna Ő is ez ellen, ami történt, miképpen Rajta kívül még legalább 10-20 ember.
És akkor mit vár el tőlem a világ?
Nem fogok mosolyogni, ha zokognom kell, s nem fogok úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, mert a Sors elvette tőlem az Egyetlen Kincsem.
Az arca tiszta és hamvas, mint a hó... Nem tudom, milyen objektív tett reá halálos jegyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése