 |
| (Fotó: Balogh Anikó) |
Olvasgatom a híreket,
de hamar abbahagyom,
nonszensz, milyen baromságokban
hisznek egyesek,
s itt megállnak a gondolataim egy
pillanatra, mert nem jut eszembe,
hogyan magyaráznám meg
a nonszensz jelentését,
a guglit meg tekerni nem akarom,
így marad a nonszensz,
miképpen az is ostobaság,
hogy nem papíralapú,
friss, ropogós lapokat
olvasgatok, mert
utolért a gyors információáramlás,
nahát, ki gondolta volna ezt
akár harminc éve,
s, vajon, mi történik harminc
esztendő múlva?
Bizonyára, nem leszek,
ki a fene akar addig élni,
míg majd az akkori
egészségügy le sem szarja,
miképpen a mostani
sem működik, és nem lesz
nyögdíj meg újság sem
papíralapú, hanem globális
egészben pusztítja majd az
emberiség magát akkor is,
feltéve, ha lesz még olyan,
s az elhunyt gyermekem
valahonnan egy karosszékből
nézi, milyen volt a világ,
mikor még Isten vigyázott
a rendre, s édesanyja
pedig a gyászban megpihent.
*
Akkor talán megértem én is,
micsoda képtelenségek
lepték el e glóbuszt,
s mindehhez nem kellett
biológiai fegyver sem
az új népvándorlások
korában, elég volt
egy értelmetlen baktérium
lázadása vagy talán
a föld fordult ki a sarkaiból teljesen…
M. Fehérvári Judit
Debrecen, 2017. március 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése