Egyszer el akartam mondani, nem, mintha bárkit is érdekelne, mert a legtöbb ember csak önmagát fényezi, hogy a fiatalok szavajárásával éljek... Így felejtődött ki Márkus Sanyi novemberi interjújából is az, hogy Mocsár Zsófi volt valaha, de egy fél éve még biztosan a díszlettervezőjük, s álmodta a Nylon Group kalandjait annak két tagjával együtt. Együtt, s nem külön, egyébként teljesen rendben van, hogy Zsófi kiesése után a Nylon nagyobb szabadsággal, másféle rálátással, kreativitással önmagától és önmagáért fejlődik. Hozzászoktam, hozzászoktunk Zsófival is, hogy, miután sem a cyber térben, sem sehol nincsen, így elfelejtik a munkatársai, csak mi nem, a családja, meg néhány barátja... Tulajdonképpen a család is - Már, akik egyáltalán tudják, hogy mi történt, mert néhány másodunokatestvére egészen bizonyosan nem, s bizony az anyai, azaz az én ágamon, mert eltűntem, felszívódtam, nem vagyok, csak úgy, mint I, Robot, s előkerülni még nincsen itt az ideje, hadd szaporodjanak csak a főbűnök!
Szóval, a facebook egy bűnbarlang, egy olyan szolgáltatás, ami a hét főbűnön kívül
/1. kevélység (superbia), 2. fösvénység (lat. avaritia, gör. filargüria), 3.bujaság (luxuria), 4. irigység (invidia), 5.torkosság (gula), 6.harag (ira), 7.jóra való restség (acedia)./
létrehozza az összes többit is... Pl. ígérgetés, még több ígéret, szószegés, még több szószegés, cybertörődés, cybertörődés látszata, cyberígéretek, cyberelnémulások, cyberharagszomrádok, cybercsakMSNvagyok etc...
Néha alapból kikapcsolom a mobilom, no MSN, no cyber, legyen valódi még akkor is, ha az József Attila szerint sem biztos, hogy igaz is...
Szóval, elmondom így karácsony előtt, mert úgyis mindegy már... A legnagyobb bűnt ellenem az élettársam követte el tudatosan lépésről lépésre kiszámolva, hogy lesz az, ha felmondok neki, mert elegem lesz abból, hogy a lányom halála után napi 18 órákat játszik és függ, mert éppen akkor küldték kényszerszabadságra, de, mikor én naponta látogattam a kómában lévő gyermekem, nem vett ki egyetlen napot sem...
És Debrecenben maradt a lányom halála után is... És mikor a legnagyobb szükség lett volna rá, lakodalomban vigadt...
Ha van ember, aki igazat ad neki, s erkölcsi hőst farag belőle, az csakis önmaga lesz...
Ja, aláíratott velem egy papírt, miután nem bírtam már hallgatni, hogy változtassam meg a karmám, hogy erkölcsileg sem a jelenben, sem a jövőben nem nullázom le... Ez olyan mínusz, de telik az idő, holnapután nem jégtakaró, de vízhiányduma... Főleg azok után, hogy úgy vélte, hitte, tudta, akarta, hogy a kocsim javíttatására, amit én vettem a saját külön vagyonkámból, ő használta csakis és kizárólag két álló esztendőn át, az anyja, a barátja, az öccse és mindenki szállítására, ad nekem 30 000 Ft-ot... Ezúton jelentem, eddig 223 000-et költöttem arra, hogy korrigáljam az ő trehányságát, s már bánom... Nem kellett volna mégsem az a kocsi, amiben ő pöffeszkedett az én zsíromon...
Így aztán haza is költöztem, amúgy sem illettünk össze sem most, sem 18 éves korunkban, ellenben, ha Zsófi nem beszél rá, nem is találkozom azzal, akitől akkor 31 esztendeje szétváltak az útjaink, s, aki addig cipeltetett velem, míg jó néhány gerincsérvet, s egyebet összeszedtem, míg együtt éltünk... És ezért indul el mégis ellene a per, mert, ha már együtt éltünk, Uram bocsá', s én meg belerokkantam gerincileg ebbe, nézzük, mit is mond ilyenkor Justitia...
Szóval, van min csámcsogni, itt, eme cybertérben, úgy vélem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése