Hogyan rontsuk el a szabadságunk, avagy néha nem szabad bizonyos dolgokra várni... És ezúton jelentjük, hogy nem szeretjük a maxibörzét

Úgy esett, hogy bútort szerettünk volna cserélni... Mármint a három lakhelyünk egyikében, s nem azért, mert elhasznált, rossz, kopott, foltos stb. lenne a bútorunk, hanem éppen azért, mert eddig soha nem használtuk őket úgy igazán, s funkcióiban nem igazán felelt meg a hely szellemének a kialakításuk. Mellesleg, talán hat esztendeje vásároltuk az ülőgarnitúrát és a kerevetszerű heverőt is, amelyek egyedi gyártásúak, s méregdrágák voltak... Nagyságrendileg is a hat számjegyes változat második dimenziójában foglalták el a helyüket... Utólag beláttuk, hogy az a hülye, aki ennyi pénzt ad egy bútorért, mert ha ki akarjuk cserélni, hogy adjuk el? Valahogyan úgy tűnik, sehogyan sem, mert ebben a városban van talán két használt bútoros. A párom az egyikbe be sem hajlandó jönni, így a frissen nyílt másodikat céloztuk meg azzal, hogy számolják már be ezt a négy darab tömör gyönyör darabot, s mi meg vásárolnánk helyettük három jóval kisebbet.
No, úgy három hete folyamatosan várjuk is, hogy kijöjjön a tulajdonos, s megmondja, hogy akkor mennyi is az annyi, amit rá kell fizetnünk arra, hogy néha használni akarjuk azt a lakásunkat is...
Mellesleg, napi sok email, telefon, a végén már sms és az utolsó ajánlat, hogy akkor ma és biztosan...
Így történt, hogy az a ma sem ma volt, de miután mi nem ott élünk, így benzinben és egyebekben - Főként abban, hogy a párom szabadságának vége is lett, s mi bizony eme bútorcsere miatt sehova sem mentünk el nyaralni, de még kimozdulni sem nagyon mertünk az innen 9 km-re lévő vidéki házunkba sem, nemhogy felújítani azt is... Terveztük pedig...- leginkább a becsapottság érezésében végtelenül negatív tapasztalatokkal gazdagodtunk, noha túlságosan is emberinek tűnt a Maxibörze névre hallgató bútorbolt szórólapján az a szöveg, hogy mondjuk csak el nyugodtan, milyen tapasztalataink vannak...
Hogy milyenek? Egy ilyen keserűséggel telt és elrontott nyarat nem kívánok senkinek sem...
S hogy most mi lesz? Hinni egy bizonyos helyen kell és szabad, mi meg majd kitalálunk valamit, de várni soha többé nem fogunk senkire és semmire sem.