Már megszokta a férfi jelenlétét. Az egészen különös módon kerítette hatalmába. Mire egyáltalán feleszmélhetett volna, már be is költözött hozzá. Szerelem? Ragaszkodás? Vajon, mi lehet ez a furcsa kötődés? Sokszor és sokat tűnődött ezen, mikor a saját érzéseit is górcső alá vetette.
Aztán kiegyezett magával, s úgy döntött, szerelemnek kell lennie, mert mi más köthetne lelkére is tengerészcsomókat, amelyből annak, aki nem járta még matrózok között az óceánok világát, nincs kiút.
Tudomásul vette, hogy a férfinak első a családja: az édesanyja, a testvére, felnőtt gyermekei, s ő csak maximum negyedik lehet a sorban.
Amikor az a lakása berendezéseit akarta megváltoztatni, észre kellett volna vennie a vészjeleket. De nem tette. A Nap is úgy világít, hogy képes megperzselni a szivárványhártyát, vakságot okozva ezzel. Az érzelmek kavalkádja miért is ne lehetne sokkal összetettebb, viharosabb, mint a fellegek nélküli ég, amelyen valahol a messzeségben villámok cikáznak át, de még nem értek az eredetileg kitűzött helyükre, még csak játszadoznak az előttük lévő mezők madaraival, s csak a jószágok érzik jelenlétüket viselkedésüket megváltoztatva valami közeli tanyán.
Legbelül minden idegszálával tiltakozott a játszma ellen, amelybe stratégiai tudás nélkül belecsöppent, s még nem adta fel, hogy egyszer önmaga legyen.
- Nem ma, talán holnap vagy azután - gondolta, amikor egyáltalán képes volt összeszedni magában a régebbi óvatosságot.
***
Aztán mégis elkezdett terveket szőni, hogy mikor miből és hogyan. Soha nem érezte még ilyen magányosnak magát.
***
És ott volt a férfi lakása, ami nem lett az ő élettere. Alig mert még leülni is, nem burkolta be a megszokott környezete, amelyet úgy áhított még akkor is, ha kisebb is volt, a komfortosság másféle fokait képviselte, de ékszerként tekintett rá, mert minden tárgyat a két keze munkájával cirógatva tett a helyére, mindenért megdolgozott, hitelekből hitelekbe csúszott, de elégedett volt egészen addig, amíg a férfinak hol a számító-, hol a mosó-, hol a hűtőszekrényére nem volt egy-egy kéretlen megjegyzése. Valójában igazak voltak ezek az állítások annak, aki másféle életminőséghez szokott, de mire letelt az egyik áruhitel, addig tartottak az úgynevezett tartós fogyasztási cikkek újdonságai is, mert egyszerűen elavultak ebben a felgyorsult korban. De a nőnek többet jelentett az, hogy szinte a padlótól a plafonig festmények és könyvek burkolták be a falakat, szinte az összeset, hiszen ez volt az ő világa, a bohém művészé.
***
Aztán az egyik napot jó előre gondosan megtervezték: barátok, uszoda, művészet. Pazar programnak ígérkezett. A férfi azonban beteg lett. A munkahelyéről telefonált a nőnek, hogy inkább hazamegy: a haza haza, az ő otthonába, s majd jelentkezik, ha már jobban lesz.
***
A nőben semmi rosszérzés vagy félelem nem alakult ki. Behunyta szemeit, végiggondolta az előzően együtt eltöltött időket, s az éppen olvasott nagy könyvet becsukva olyan érzése támadt, hogy lelkére most szálltak le az Angyalok…
Sóhajtott egy nagyot, majd a saját sorrendje élére a Bárányt állítva, mégsem kiáltotta el magát.
M. Fehérvári Judit
Debrecen, 2012. július 2.
"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
VálaszTörlésA szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik. "
Egyszer majd a vad sötét folyón küszködő ladik,jó sodrást talál,a csónak célba ér, de ehhez kitartó evezés kell, küszködni árral, és mindennemű erőkkel !(bagira)