ami nem jön el, pedig úgy vágyjuk, úgy szeretnénk, úgy akarjuk, mint semmi, de semmi mást...
Aztán eljövend egy olyan pillanat, amikor megneszeljük a szelét, de azonnal megriadunk és elmenekülnénk, mert úgy érezzük ez a pillanat már nem a miénk, az az idő valahol nagyon messze jár, amikor még fejet hajtottunk volna bármiféle másmilyen helyzet előtt, mert jobb nekünk a saját bőrünkben akkor is, ha az éppen az a megtisztulásra vágyna, hiszen nem kell nekünk semmi más, csak a csoda...
Így aztán az sohasem válik láthatóvá és tapinthatóvá, csak egy szép napon berobban az életünkbe úgy, ahogyan soha nem képzeltük, nem éreztük, nem hittük, s immáron a mesék földjén folytatódik személyes történetünk, ahol semmi sem lehetetlen...
Mindenféle, amit a világból éppen akkor tapasztalok meg, amikor megszületik egy blog. Valahol így van ez rendjén...
Igen.
VálaszTörlésEz a Te/Ti csodátok, vagy kincsetek! Őrizzétek ezt a Kincset! Senki véleménye nem számíthat, a Kincs csak Tiétek, amit sem leírni, sem elmondani nem lehet, csak megélni! Boldog életet a Csodához! <3
VálaszTörlésAki él csodát remél, és ha egy pillanatra megáll, ráeszmél, hogy maga az élet csodás.
VálaszTörlés