Ma hatalmas rohanásban voltam. Alapvetően nem szeretem, ha olyan nap áll előttem, mikor előre tudható, hogy ebből az lesz, hogy az egyik helyről ki, majd a másikra be, sorállás, várakozás, közben már azon tűnődöm, mi is legyen az ebéd, meg azon is, vajon, ma haladok-e a munkámmal , akár egyetlen sort is...
És még akkor be is kell vásárolni, meg a mosógépet indítani, beszedni, szortírozni a megszáradt ruhákat és ilyenek. Ezek után, ha felhív az éppen a POSZT-on fellépő Lányom, hogy éppen kivel találkozott a közös ismerőseink közül, s, milyen volt a tegnapi megnyitó, akkor igen furcsákat mondhatok, mert "Az nem igaz, hogy nem tudod!"
És nem tudom...
***
Debrecen belvárosa jelenleg gyönyörűségesen fel van túrva... Villamospálya lesz , vagy, ahogyan jelenleg kinéz, mégsem. Ember legyen a talpán, aki ebben a vad rohanatban kocsiba ül... No, de, miután mindig szaladunk valami fontos dolog után, még mindig ez tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Vad tülkölések, szabálytalan besorolások és minden van, csak az udvariasság halt ki az emberekből és a türelem. Arról nem is beszélve, hogy a cipőm sarka éppen a járdán sasszézva ment ki alólam... Mert a járdák sem különbek, de ezt bizony el kell viselni, ha gyönyörűséges hellyé változtatják a lakókörnyezetünket... És ekkor hirtelen, a Hatvan utcán megpillantottam egy táblát. Vadiújat. A régi városrész utcanevével is ellátva. És olyan nyugalmat árasztott a feltúrt, szétfúrt úton, hogy azonnal jobb kedvre derültem.
***
Alapvetően dolgoznom kellene, de ezen a héten ez egyszerűen nem megy. A határidő a nyakamon, s valamiért mégsem... Soha nem jártam még így! Úgy tűnik, valóban pihennem kellene... Mert önmagunk sorsáért és komfortérzetéért végül is önmagunk vagyunk felelősek.
Mindenféle, amit a világból éppen akkor tapasztalok meg, amikor megszületik egy blog. Valahol így van ez rendjén...
Igen-igen, a pihenésre néha időt kell szánni! Hogy aztán megint bírjuk a strapát.
VálaszTörlésNapok óta azzal próbálkozom, hogy hagyom kifolyni az időt a kezem közül. Előző este rangsorolok, aztán csak menjen a nap, azzal, hogy amire nem jut idő, azt egye meg a fene. Nem tudom, de valahogy mindig elkészülnek a dolgok estére és nyugodtabb vagyok.
A villamost én is nagyon várom, hátha még tovább szépítik a környezetünket és végre találnak valami megoldást a hajléktalanokra. Mert nagyon nehéz jó kereszténynek lennem, amikor az ablak alatt kiabálnak.
Az utolsó mondatot nagyon köszönöm! Szívemből szóltál!
Olvastalak, és annyira "belőlem" is szóltál..
VálaszTörlésMost ennyi, mert rohanok a Kardiológiára, kontrollra..remélem nem ázok bőrig..az viszont biztos, hogy megint én jövök el utolsónak - leszámítva a doktornőt.. :) -. Valami átok ül rajtam..Lehetek akár a legelső is, rólam mindig elfelejtkeznek..ez már évtizedek tapasztalata alapján jelenthetem ki.. Remélem a kaszás memóriájával is zűrök lesznek, ha rám kerülne a sor.. :))))
Puszi!
Csilla