Mikor fölkél a nap,
a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat,
ne bántson téged az én haragom soha, kedves.
Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem,
az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban,
és győzvén ott, égnek hajítja hatmillió vasas az ő csengő szívű kalapácsát.
Szerszámok égi viharába
csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves.
Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jövőről szólok,
ha akarod, hát csak ama városdaloló győzelem után térek meg hozzád,
vagy majd a pékek összekötik kenyérvető, jó lapátjaikat,
végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fővel elhoznak
lassan az ágyadig.
Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.
Én egyáltalán nem haragszom, de olyan gyönyörűségesen szép ez a vers, hogy feltettem ide...
Mindenféle, amit a világból éppen akkor tapasztalok meg, amikor megszületik egy blog. Valahol így van ez rendjén...
Sosem olvastam még ilyen odafigyeléssel ezt a verset....:"Mikor fölkél a nap,
VálaszTörlésa sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat,..."
Olyan jó itt nálad lenni! De bármit nyítasz az interneten oda már remegő-repeső szívvel lép be az ember fia/lánya!
VálaszTörlésFogadd ezt A TE SACÁD-tól :)
Nekem ez a vers eddig kimaradt. A sort: "érted haragszom én, nem ellened" viszont már hallottam. Jó, hogy most megtudtam a többit is. Köszönöm!
VálaszTörlésSaca Drága! Én már nem nyitok újabb blogokat, van éppen elég... De nagyon-nagyon jól esik, amit írsz!
VálaszTörlésÉs Nagyon szépen köszönöm Betti és Mammka!
Nekem nagy kedvencem ez a vers!