2012. május 28., hétfő

Ha oximoronként írok

az élet más igazságait találom meg. Annak idején nem véletlenül készült el az a blogom sem, mert valakinek szántam, így az nem az enyém... Én csak írom... Talán ezért van az, hogy a belső és nem a külső élettörténéseim szeretném ott megörökíteni... Nem mondatokat megmenteni vágyom, s nem is kizúdítani azokat a bennem tomboló lavinákat, amelyek néha filozofálgatásokra kényszerítenek, csak érzéseket konzerválok.
Végül az egész életünk is erről szól: megtalálni azt a harmóniát, amelyet valahol belénk kódoltak egyszer, de a civilizációs ártalmaink miatt oly messze kerültünk tőlük, hogy immáron a hóhatár fölött soha nem olvadnak tiszta forrásokká és ködbe burkolóznak, miközben mi egyre csak a tavasz után vágyódunk szüntelen.

2 megjegyzés:

  1. Szép lett a blog:)
    Itt fentebb, tökéletes megfogalmazása talán annak, mit is keresünk magunkban(?), vagy szüntelen mindenhol....

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönöm bagira! Olyanra nem tudom megcsinálni, amilyenre szeretném... Mármint a blogot, így néha játszom a színekkel és az előre gyártott sablonokkal...
    És én is állandó kereső maradok már, de szerintem ez a legnagyszerűbb dolog az életben!

    VálaszTörlés