Csak-csak elvagyok

No, szóval, csak azért is elfertőződött a négy lyuk közül a legnagyobb... Azt mondja a háziorvos, menjek vissza a sebészetre... Visszamentem. Jelentem, dög meleg volt, van... Kijön a megyei kórház szakambulanciájának az egyik asszisztense, s nyomban közli, hogy "Asszonyom, ön debreceni..., menjen a klinikára." Mondom a vöröshajának, mert ekkor már csak ennyi láttam belőle, meg a hátsó fertályának, hogy ne olyan hevesen, mert itt műtöttek... Meg is kérdezte nyomban, ki követte el eme balesetet... Mondom a nevet. Válasz: "Ügyeletes volt, hazament." Elgondolkodtam azon, hogy vajon zaklatásnak számítana-e megkérdezni a címét... Meg azon is, hány kemény magyar forintomba kerülne nekem az ottani ellátás... Vajh, ha fiatalabb és forróvérűbb volnék, tuti nem érdekeltek volna eme részletek... Az egyik feltétel azonban sehogyan sem áll össze, így telefon fel, Help! A másik kritériumnál sem kell rosszra gondolni, de hüllő azért csak nem vagyok...
No, nagy nehezen beregisztráltak, s adtak egy számot... Komolyan mondom, már azt hittem, a Szerencsejáték Zrt. legújabb nyertese vagyok... Vagy csak egy szerencsétlen liliputi... Végül, viszonylag hamar megúsztam a dolgot, mert már itthon is vagyok... Olyan 10 körül mentem el... Most meg hűtöm az agyvizem... Mert közben az egyik drága barátném levélben küldött nekem egy üveg szamócadzsemet... Az ötlet jó, a szamóca feldolgozva szép cseppfolyós még akkor is, ha törik ama kvarckristályokból összeállt átlátszó valami, de az illata pazar lehet így is, úgyis, mert apró magvasat még egy hétig ne egyek...
Hogy miért éppen ilyenkor kellett nekem ez az epeműtét?!
Továbbá, naná, hogy nem hozta ki a Magyar Posta, ami szintén Zrt., mert ma ilyen napom van, csak ilyenekkel találkozom... Papíros kinyomtatva: "Önnek... , ha 10 napon belül nem jelentkezik... etc."
Most, ha lehet, leginkább hagynám a szamócám, mert nem is tudom, hogy lehet ép ésszel túlélni az ilyen napokat...