Ha műteni kell...

Három napja "orvost járok" szép magyar kifejezéssel élve, de arra magamtól is rájöttem, hogy valami nem stimmel. Még a teljesen pontos diagnózist is felállítottam. Ahhoz képest, hogy nem ez a hivatásom, azért túl is teljesítettem a rám eső normát... Már, ami az ilyesmit illeti...

Kedd: Reggel fél nyolc: beutaló - ultrahang ( Betegfelvételi pult ügyintéző - Bizonyára egészségügyi dolgozó, mert máskülönben mit keresne ott...) :

- Tudja Maga, hogy ez nem ide szól!
- Hát akkor hova a francba? -gondolom magamban csak úgy csöndesen...
- A városi ultrahangra írták ezt a vizsgálatkérő lapot, ez meg a kórház.
- Naná, hogy az, mert itt van ismerősöm , aki meg tudta kérni soron kívül ezt a vizsgálatot... (Ismét néma monológ!)
- Különben is maga nem ide tartozik, hanem a Klinikához! (Na, persze, arra magamtól is rájöttem... Nem dilis vagyok, csak epeköveim vannak... - Még mélyebb néma monológ...)
- Tudja maga, hogy egy ilyen vizsgálatra öt hónapot is várni kell?
- Ennyire hülyének nézik azt, aki fél évszázadosan beteg mert lenni? - nem mondom ki hangosan...
- Na, jó, kivételt teszek magával, ha tudja az orvosa számát hívja fel, s beszéljen az itteni kollégával, s akkor el tudom fogadni ezt a beutalót...
- Köszönöm, Ön nagyon rendes, s igazán mindent megtett azért, hogy gyógyulhassak! (Azért is hangosan mondom!)...

Ultrahang: fél háromkor be is hívtak...

Fiatal doki:

- Tudja asszonyom, hogy önnek...?
- Igen, tudom.
- Nem gondolt még műtétre?
- Eddig nem, de , ha most azonnal, azt nagyon el tudnám képzelni...
- Ó, ez nem akut még, nem lyukadt ki semmi sem... Csak 15 10-15 mm-es kő...
- Hm.
- Tavaly még kettő volt... Hogy ezek, milyen tempóban szaporodnak!

Nem ettem reggel óta semmit sem, s nem is ittam. Fáj a fejem, kóválygok. Senki sem kérdezte meg, van-e egyéb betegségem... Igen, 2009 óta cukorbeteg vagyok... És nem ülök vissza a kocsimba, meg nem csinálok semmit sem, szétrobban a fejem.


Szerda:

Elvileg vár a sebész. Étlen-szomjan kiautókázok, amikor kedvenc orvosom mosolyogva közli, hogy nem mára, holnapra van időpontom, csak elfelejtettek nekem szólni...
A felejtés nem bűn. Nekem is sokszor felróják... Csak úgy aludtam volna egyet! Bánatomban elmegyek templomot nézni, ami természetesen zárva van...
Néha, ha több kettőnél, akkor a piacokon kóborlok. Imádom azt a miliőt.
Ha szerda, akkor ócskapiac...
Még jobb...
Sok régiséges ismerős, felhozatal zéró, estére belázasodom.


Csütörtök:

Ismét irány a kórház! Lassan úgy megyek oda, mintha dolgozni indulnék.
A sebészhez bevisznek. Egyetlen pillanatot sem kell várni, pedig mindenből felpakoltam: olvasnivalóból, italból, még némi táplálékot is vittem magammal...
Apró nüansz:
Biztonsági őr:
- Itt nem parkolhat. Le fogom fényképezni!
- Jó, majd mosolygok...
- Ne szórakozzon velem!
- És megmondaná, hol a fenébe parkoljak?
- Itt ne!

(Zárójeles megjegyzés: 2010. decemberében olyan autoimmun betegséget kaptam, amihez adtak egy saját jogú rokkantkártyát is... Senki nem hiszi el, ha rám néz, hogy bármi bajom lenne, csak a vérem... No, abban benne van! És azóta nem taníthatok táncot sem...)


A sebész kérdez:

- Miből gondolja, hogy meg kell műteni magát?
- Nem gondolom, tudom.
- Csúnyán néz rám.
- Majd én azt eldöntöm.

Egyetlen perc sem telik el, s közli, igaza van...
Soha ne így legyen igazam! - gondolom...


- Milyen betegségei vannak?


Egyetlen egy sem jut eszembe. Hát ez para!


Milyen gyógyszereket szed?

Dettó... Agytörlés megvolt, így aztán nem tudom...


Allergiás valamire?

No, erre a kérdésre tudtam válaszolni.



Műtét: május 21. , előzetes vizsgálatok május 3-tól...



Közjátékok:


Lektorálok egy könyvet. Tegnap Skype-on egyeztettünk bizonyos dolgokat. A Szerző elmondta, hogy Édesanyja az epeműtétbe halt bele...


Kell ezt nekem tudnom?!


Édesanyám 2001. szeptemberében egy rutin epeműtét kapcsán olyan beteg lett, hogy 2002. júniusában elhunyt.

Ezért az utóbbiért tudtam mindent az epegörcsről...

Ha talán hívok egy mentőt, amikor ez az egész kezdődött, éppen húsvét vasárnap, már túl lennék ezen a tébolydán, s nem azzal telne az időm, hogy honnan a fenéből akasszak le egy belgyógyász ismerősöm... Berettyóújfaluban dolgozik legközelebb egy régi Barátnőm... Mert, erre a panaszra még senki nem adott semmit sem, s vettem ugyan ezt-azt, amazt, de bizony a görcs maradt...


Holnap Pestre mehetnék... Jó régen megbeszéltük, lefixáltuk... Kocsival, s vissza is jönnénk még aznap...


Gondolkodom, hogy el merjek-e indulni, pedig csak egy picike epevezeték és egy nyakláncnyi kövecske hőbörög bennem....