Vasárnaptól vasárnapig...

Szombat este - még a múlt héten - úgy feküdtem le, hogy tuti, nem dolgozom többet ennyit egy nap. Mire áttologattuk a Lányom szobájában (Az ott, és nem máshol lévő!) tömör tölgy tálalószekrényeket az egyik sarokból a másikba, nem is igazán tudtam, van-e még derekam... 
Fejem búbja már szilvásodott, mert a negyven kilós réz állólámpa üvegburája lefejelt… Nem fordítva… A szilánkok viszonylag könnyen kijöttek a fejbőröm alól, de , hogy honnan fogok én egy hasonló burát szerezni, azt nem tudom… Mindenesetre úgy fordítottam, hogy ne látszódjon a repedés. 
Azzal eddig is tisztában voltam, hogy rengeteg könyvünk van, de, hogy Zsófinál is, azt már nem igazán gondoltam! Ráadásul iszonyú kicsi a szobája ahhoz a bútormennyiséghez, így még dobozoltunk is, s irány a pince és hasonlók... 
Vasárnap hirtelen ötlettől vezérelve arra jutottam, hogy ki kellene festeni a konyhát. Nagy nehezen sikerült leoperáltatnom a diszperzitről a tetejét… Aztán könyékig belemásztam, mert ugye, fel is kell azt keverni, majd színeztem… Egyedül, ami nem igazán volt szerencsés, de azért érdekes lett a végeredmény… Mármint, ha színt kellene mondanom… 
Már majdnem készen voltam a visszapakolással is, mikor telefonált a Lányom, hogy a vonaton ül. Hétfőre vártam. Irány a legelső hipermarket. És főzés-sütés, meg hasonló nyalánkságok, mert mégsem mondhatom, hogy halálra dolgoztam magam, de még élek azért… 
Hétfőn és kedden gyereknap volt, ami azt jelenti, hogy minden pillanatom a konyháé, a főzésé, a mosogatásé és a bevásárlásé volt… 
Ekkor már folyt a WC-tartályunk is. 
Kedden, amikor visszajöttem az állomásról, mert a Gyerek csak hazalátogatott, hívtam is egy szerelőt. Egy normálisabbat az előzőnél, aki 1000 Ft-ban állapította meg egy cső becsavarásának az ellenértékét, de az anyagot én vettem. 
Közben építgettünk egy művészeti portált is. 
Na, ezzel a szép emberrel, mármint a szerelővel, meg is lett a bajom, mert mindent leszedtünk, vízköveztünk, tömítettünk (Nem félreérteni!), de a WC csak folyt ezután is. 
És ez meg ez kell még bele. Forintosítva ekkor jártam kb. a negyedik ezresnél. 
Szerda: WC-tartály, újabb szerelő. Most nő. Miért is ne lehetne egy nő szerelő? Mondjuk, inkább elterelő volt, mert újabb kétezer. 
Csütörtök: reggel fél hétkor a kertem gazoltam Debrecentől 9 kilométerre. Ugyanis fizetek egy kertészt, aki tuti nem ment oda, mikor kellett volna, én meg éppen el voltam foglalva az élettel meg az internettel (Tegyük ezt azért hozzá a dolgokhoz!)… 
Csakhogy 9-re mennem kellett az orvoshoz kontrollra… Eddig soha nem tapasztalt könny és hapci jött belőlem, így azonnal infúzióra kötöttek… Előző héten meg még előtte volt már részem ebben a nyalánkságban ilyen-olyan okok miatt, így aztán ki is akadtam rendesen… 
Kérdezte is a doki, hogy hol voltam ebben a zuhogó esőben, mert az bizony nem felfelé szökött… Mármint az eső… A frankról nem beszélünk, hogy 5-én éppen csak hápogni nem hápogtam, mikor a frank árfolyamát meghallottam… Mindegy, van még egy részletem… Miután a vadiúj farmerem csak térdig volt füves (Mondjuk, most a harmadik szappanozás után csak alul egy picit…) és a cipőm is a mosógépben landolt, én meg a kádban a gyomlálásnak nevezett hadművelet után, csak az igazat tudtam mondani neki, hogy otthon… Mert haza kellett mennem átöltözni, s emberivé varázsolni magam… 
És valami furcsa találkozás folytán, senki nem találná ki, hol is kötöttem én aznap ki: egy kápolnában… Egy református helyen. Itt sikerült annyira feltöltődnöm, hogy Ismét nekiessünk a tartály-hadműveletnek… Újabb sok pénz, vízömlés, mert ez a szerelő meg leszakította az egészet… Magára… És a mosógépemre… Nem tudom, hogy csinálta, de engem már nem érdekelt, mert eldöntöttem, hogy költözök… Mindegy, hova, de el innen… 
Pénteken aztán csak honlapot építgettünk… Ha jól emlékszem még… De, mintha szereltünk is volna… 
Tegnap egész nap takarítottam, fagyasztót olvasztottam, főztem, s estére olyan otthonos lett minden, hogy öröm volt nézni (Költözés megkérdőjelezve!), és kész lett a WC-tartályom is. Egy új mindennel, ha a Dömötört nézzük, de ebben már a csap is benne van, olyan 6500 Ft… Nekem a duplájába került a régi teljes felújítása… Ellenben működik a művészeti portálunk is - Aminek a linkjét valaki letiltatta, de azért is ideírom, másoljátok be böngészőtökbe, ha érdekel Benneteket:www.allegoria.hu)!- , munka az annyi van, hogy ki sem látszunk belőle, de hisszük, hogy jó az, amit csinálunk… 
Én még most elugrok bevásárolni, meg lefestem a konyhában a csöveket, de délutántól leszek! 
Ja, és ép még az elmém is, csak éppen zavaros, hogy hogyan is tudott így eltelni egy egész hét?! 

M. Fehérvári Judit 

Debrecen, 2011. augusztus 7.