Tegnap...

Mostanában összefolynak a napok... Ennek aztán érdekes következményei is vannak. Az, hogy elfelejtettem, hogy egy egész dinnyét a konyhaszekrény alá tettem hűlni, még el is megy valahogyan, de, hogy már egy hete, az nem igazán... A néprajzzal és egyéb hagyományápoló dolgokkal mindig hadilábon álltam városi gyerekként felnőve, így aztán az sem meglepő, hogy igen nehezen sikerült, felvágnom eme gömbölyded gyümölcsöt, mert kis kés, nagy kés, lék sincs és még gurul is... A fenébe... Közben a csemetém komolyan aggódva kérdezi, hogy jó ez még? Mondom Neki, hogy egyben van, mint látja is, így tutira! Majd csak szétreped valahogyan! És lőn... Az még rémlett valahonnan, ha nem kásás, akkor ehető... Mármint a dinnye! Nem volt az! Ezt a balhét elvittem.... Nem így a bevásárlásét, mert eddig volt időm, így piacra jártam, meg henteshez és az Aldiba, ami azért nem annyira hiper meg szuper, de markett és olcsó... Krónikus időhiányaimból következően beestem a tőlünk nem messze lévő első nagyobb üzletbe, mert  felnőtt Gyermekem zöldborsó főzeléket óhajtott ebédre... Valamelyik nap már kipróbáltam valami főzelék adalékot, gondoltam, akkor nosza, veszek egyet! Addig még nem is volt baj, mert ilyet még nem láttam máshol, de valahogyan a mirelit és befőzött borsó árakon elhűltem... Ennyiért nem lesz főzelék! Azt mondja erre a csemetém, hogy : -Te nem jársz boltba? Ezek ennyibe kerülnek. Micsoda? Egy kiló zöldborsó 699 Ft-ba a saját márka, ha meg nem az, akkor a 400 grammos 545-be?! Mi a szösz? Egzotikus zöldséggé vált ez is kis hazánkban?! A végén beértem az üvegessel, Rajta ugyan látszott a csalódottság főként, mert az elkészült műremek tele volt mindenféle még zöldebb dologgal, s nem ezt szokta meg, miképpen azt sem, hogy az ebédhez egyszerűen "Jó éjszakát!" kívántam, de ez még azelőtt volt, hogy a virslit szétfőztem, s így fasírt lett a végén, amit Ő bizony nem eszik meg. Szerencsére nincs szénhidrát elvonón, s még valamelyik nap a sok közül telepakoltam a kamrát csokoládéval, így találtunk megoldást, mint, ahogyan arra is, hogy miért is alszom állva, s hogy tudok két órahosszáig ásítozni egyfolytában.... A régi rágógumi reklámot idéztem, hogy ez bizony a"A
tüdőmet is tisztítsa". Igaz, a nyelvészek anno kijavíttatták, de nekem így tetszett, mert azonnal felkaptad rá a fejed, s rohantál beszerezni eme állkapocs mozgatót.
Miután meg kellett jelennünk Zsófi kiállításán is, megittam sok-sok kávét, hogy vezetni tudjak. Mármint az autómat. Azt mondja a Gyerek, hogy: " Ne menjünk inkább taxival?" Miután vezetés közben általában kikapcsolódom, feltéve , ha nem építik éppen a kettes villamospályát, de az még jobban felébreszt, mert van  kit szidni, mondtam is Neki azonnal, hogy de nem ám! A vezetés megmozgatja az agysejteket, amiből nekem manapság egyre kevesebb jut, így ki van csukva....
Így aztán valahogy csak megérkeztünk, de nem néztem meg a művész ruházatát, miképpen az enyémet sem, mondhatni mi voltunk ott a legcsapzottabbak... Mármint kinézetileg... De a Művész az művész, így bizony nem számít ez?! A megnyitó után özönlő kérdések kereszttüzében kissé be kellett segítenem a válaszokban, mert "Anya! (Vámos Miklós óta tudom, hogy abból csak egy van, ha lökött, ha nem...) Segíts már!" Egyébként szuper Gyermekem van, de, ha én is ott vagyok, akkor szeret rám támaszkodni, amit, ha valóságosan tenne meg, már össze is omlanék, így aztán illedelmesen  én mondtam el, hogy a képekről lelógó ruhadarabok azok bizony a textíliák, mert ezek itt mind jelmeztervek, ha embert látnak rajtuk, ha nem... Közben a Lányom kezét csókolgatta egy szintén "zenész", én magamban nevetgéltem, s odasúgtam az egyik Barátomnak,hogy mentsük már meg azt a "szerencsétlen Gyereket!", mert még kiakad, mint folyamatos két héten át a WC-tartályom, aminek "restaurálási" költségei a tegnapelőtti napon már 14 ezerre, s nem kemény, de magyar forintban rúgtak... Még jó, hogy nálunk sikerült elérni, hogy mára már csak a Milka alpesi! A legjobbkor talán. Habár lehet,  jót tenne nekem valami levegőváltozás ott Kecskeméttől nem messze a pusztába telepítve, mint, ahogyan a mentőcsomag is tervezi...
Szóval tárlatmegnyitó letudva, irány a "Meki"! Ott legalább minden stabil és a világ bármely táján az...De, ha már ott is voltunk, ajándék is dukál, így aztán valami x betűt is tartalmazó műanyag, azaz fröccsöntött szandálokat is vettünk... Két teljesen egyformát, csak az enyém nagyobb egy picit. A boltos fiú hangosan nevetett - Nem. Inkább röhögött! -mikor közöltem vele, hogy a Rieker cipőm azért csak jobb ennél, a gyerekkoromban is létezőnél, mert ebbe bele fog sülni a lábunk, s még nem is bőr...Azt mondja: " Ön középkorú (Még megtisztelésnek is vettem eme bókot, mert inkább hanyatlónak definiálnám magam...), nem tudja, hogy ez ma a legmenőbb márka! Én meg azt gondoltam, hogy : "Te meg suhanc! Így te sem, hogy úgyis elszakad és beleizzad meg minden koszt felszed ésatöbbi, de ha "már ma" megveszem, akkor nem Traubiszódát iszunk ezentúl, hanem csapvizet... Különben bele is léptem a kutyaürülékbe, így aztán itthon csak nézegettem, mielőtt a mosógépbe dobtam... Ennyi előnye van a mosógépnek és a műanyag szandinak is...
Annak már kevésbé, hogy Szergej boltjába is betértünk, ahol az én Kincsem azonnal felfedezett egy fa-bőr anyagú bőröndöt, s közölte, installációnak kell, vegyük meg, de rögvest! Nagyon szép egyébként, de miután egész múlt héten és talán a nyáron folyamatosan is befőztem és hasonlók, nem örültem az ihletettségének, de ezt ugye, nem szabad, hogy lássa, így aztán hosszas alkudozás után "Áment" mondtam a dologra. Otthon aztán végül mégis jól sült el a dolog, mert legalább összeszereltük a villany helyett elemes vasútpályát, mert kellett a dokumentációhoz, azaz az én teljes meggyőzésemhez, hogyan is fog majd kinézni ama táska...
Hajnal háromkor szokás szerint ismét elaludtam, reggel hatkor meg megint felébredtem... Ma piac van és szombat, ami az én napom, de nem volt még szívem felébreszteni a Csemetém, így aztán gondoltam, leülök ide egy kicsit csak úgy... Ez lett belőle, s ma van a kedvenc napom, így azonnal riadót is fújok, mert a végén még lemaradunk valamiről...

M. Fehérvári Judit

Debrecen, 2011. augusztus nem tudom mennyi, de ma...

Még címek nélkül... A munka első fázisán túl.

Nem sokkal később.

Csak a rajz kedvéért...

A főcímkép beállítása előtt.

Emlékül...

A teljes anyag közlésére sajnos nem kaptam engedélyt, így csak ennyi...
Ellenben a net szabad világ:

http://www.dbvk.hu/benedek/galeria.html

És még némi kis installáció is: