Virágok és kövek - Erzsinek!

S mint, ahogyan a virágok teljes pompájukban tündökölnek, megszületnek, lélegzenek, s elbújnak , ha az időjárás cibálja szirmaikat, hogy a következő éveben friss hajtásaikkal üdvözölhessék az arra járót, úgy maradnak a kövek halk és csöndes szemlélői az örökkévalóságnak, de lélek nélkül. Beléjük záródik ugyan az idő, a kéz simítása, a szem cirógatása, de az ember akaratlan is a maradandó jegyeivel akarja ellátni őket, s ezért születnek a mitológiai Pygmalionok, a mesebeli Pinocchiók, mert az embernek szüksége van arra a szépségre, amely egyedül a virágoké. A növények pedig küzdenek, gyökereikkel kapaszkodnak az anyaföldbe, hogy mindig többé lehessenek, mint a kövek. Ezzel is bizonyítva hűségüket, szeretetüket. 
(Én)