Mert mások vagyunk, s a szeretet által mégis egyformák... - Sacinak

Ilyen giccses címet csak azoknak az érzéseknek lehet adni, amelyek szívünkből jönnek. Nagy általánosítás, de csak mi érezzük a valódi tartalmát, mert a helyzetben élünk, mert mindenféle energiaáramlatok rezegtetik azokat a perceket, s mert nem akarjuk, hogy vége szakadjon, hogy máshol legyen az  szeretetgömb, amibe belesimulunk, akár az egészbe, hiszen a kör , s annak síkbéli megtestesülése, mindig is a totalitás vagy az egalitárius társadalmak jelképe volt, amely azt is hirdette, hogy Te éppen olyan fontos Vagy, mint én, s olyan szépséges a közös hang. És nem kellenek jelzők sem, feleslegesek a mondatok, elég a tudat, hogy Ott, a lelkünk mélyén pontosan érezzük mindazt,amit el szeretnénk mondani, de mégsem vagyunk képesek hangokba önteni a találkozások belső szépségeit, a vágyakozásokat, ha rátalálunk Valakire, Aki oly mértékben hasonló hozzánk, hogy azt azonnal megérezzük, mindig is tudtuk, valahol léteznie kell, ikerlelkünknek, akivel születésünk óta azonosak harmóniáink, rezgéseink... S ez a belső rezonancia, amikor muzsikát ad ki, együtt  érezzük a Fényt is... Feleslegesek a szavak.