Világhiányban éltem,
Apám elhagyott.
Bújtam volna pedig hozzá,
miközben leemeltem föntről
az „Égi Csillagot”…
Magzatoddá lettem,
kékítőddé a padlás ajtaján,
vegyültem szappanbuborékokkal,
röpülni tanultunk: megigézett a fönt,
ó, én balga Ikarosz, zuhanásom
csak pubertáskori nyavalyákat hozott.
A semminek kicsinyke, csupasz ágán
kinevettem a szépséget, mert csupán
koldultam árva kenyerét, s barátom
a Gazda, az Isten nevetettében, ha
rám nézett, folyton törölgette
könnyektől vidám szemét.
Mértem volna magam a mindenséggel,
de csak tehervonatok jártak ott,
hol zakatolásuk „holt vidék” álmokat hozott
és éjeket a külvárosban a „város peremén”…
S ekkor Attilaként felsejlett Pista létem,
dadogva kérdeztem csak, miként lettem skizofrén…
Szép lassan csak az iszonyat maradt lelkemben,
így eszméltem érett férfivá én.
„Nagyon fáj” a Gát utca - keserves hazakép…
Születésnapok és Horger Antalok ácsolták
háromszázhatvanöt napnyi későbbi kenyerét.
Éltetett Márta, Judit, Edit, Flóra, de Rorschach- lepkékké
gubóztak mind vissza, ha szárnyaim emeltem szép szóval
egyre dideregve, remegve egy csöppnyi szerelem - vigaszért…
Ugye, tudjátok, fennakadtak könnyeim, akár a hosszú tél
rozsdafoltjai a vágányokon, mielőtt a vonat végleg elítélt?!
M. Fehérvári Judit
Debrecen, 2011-04-10.
Ez a versed - nem véletlenül - tegnap óta nem hagy nyugodni folyton visszatérek oda, hogy a Blogod Egy Nagy Utazás, tele Állomásokkal. Stáció!
VálaszTörlésNem véletlenül "ostromolnak" Téged Page Rank növelésére külföldi felebarátaid. Addig a kincsek félig véka alatt maradnak, amíg különböző keresőkbe nem regisztrálod, vagy adj Isten ezt helyetted Más megteszi, mert erre a lehetőség adott.:)
(Nem elég nyomogatni a bejegyzés végén felsorakozó ikonokat!)
Benne vagy ebben a nyitásban?
Ez itt most egy állomás!
Szeretettel integetek Neked :))))))
Én is integetek! :-)
VálaszTörlésOlyan jót mosolyogtam most Sacikám!
Nem akart ez a blog semmi más sem lenni, csak önmaga... Erre nem többé rendeltetett lenni...
Puszillak! :-)