Buzogány Árpád verseiből: Az út, amit megjárunk , Szavak

Az út, amit megjárunk 

Ha már elfogy az út előlünk, 

ha nem tudjuk, merre van előre, 

ha már a májusi szikrázó fénytől 

se kapunk jártányi erőre, 

ha már botokká válnak 

körülöttünk a zsenge ágak, 

vadak lesnek ránk s minden 

tüske csak visszafelé rángat; 

ha a csillagokat is ellopják tőlünk 

s a kenyeret kezünkből kiragadják- 

csak a gondolat maradjon friss, 

mint bolyban a szorgalmas hangyák. 

Mert ha szólni tudunk még, 

nem maradtunk szegények; 

itt az is kincs, ha felhangzik 

anyánk nyelvén egy ének ... 

Majd csak a remény marad meg 

s mellette mindennapi jármunk, 

de ünnep az, ha kimondhatjuk 

valamelyik gyönyörű álmunk 

szabadságról és szeretetről 

s aztán nagyot hallgatunk, mint a vének; 

de az is ajándék, ha ezzel 

legalább holnapig élek - 

s ha a remény is már elhagy, 

- nem simogatnak, nem vesznek ölbe - 

a legszebb vágyakkal együtt zuhanunk 

az anyanyelvből - az anyaföldbe.

Szavak

Molnos Angélának

szavak
tükreink mint hűvös tavak

szavak
tisztábbak mint hulló havak

szavak mik jelentik a friss levegőt
eltűnő csodát égben lebegőt

szavak pazarolt drága kincsek
amit tilos szanaszét hintsek

szavak megannyi véres ékszer
szerelemben általuk égsz el

szavak sok színes csecse-becse
képes hogy lelked bánatba ejtse

szavak titeket őrizlek lopva
mint hasznos szerszámot alig megkopva

szavak ti vagytok múltunk éke
koldussá váltaknak is menedéke

szavak kimondott érzések vége
jelző tűz hogy bensőnk még ég-e

szavak remények csontig rágva
s kitaszítva a nagyvilágba

szavak az anyák erős fegyvere
haláltól is megvédnek vele

szavak gyermeknek zengő ének
s morcosak mint apró ráncos vének

szavak nyilakként sebet ejtők
gondolatokat mélyen rejtők

szavak ti árnyai életünknek
apró ajkakon látatlan csüngnek

szavak hordozói az imáknak
miket a fogak meg nem rágnak

szavak tibelétek halhat a lélek
köszönöm hogy általatok még élek

szavak mitől a lélek lángra lobban
mit is szeretnék tinálatok jobban

Gagy, 1994