2010. november 8., hétfő
Mielőtt elkapna az a bizonyos depresszió...
Azt mondja ma nekem a barátnőm, hogy bizony depressziós lehetek.
Nem jellemző, csak elmeséltem neki, hogy ma mindenből a narancssárgát részesítettem előnyben...
Pl. ágyneműben, pizsamában, sólámpában, hintaszék takaróban és sorolhatnám...
Ráadásul a gyerekek által is oly kedvelt mintákat...
Nem gondolom, hogy ez nevetséges, sokkal inkább hiszem, hogy mindnyájunkban él az a kisgyermek, akinek olyan békesség van a lelkében, mint a karácsonyi hópelyhek hullásában, s a csillogó díszek ablakból visszatükröződő színeiben...
És amúgy is imádom a narancssárgát, mert gyógyítja az asztmát, a hörghurutot,a tüdőszöveteket,a mirigyeket... Elűzi az álmosságot, s én nyugodtam pötyöghetek; nem kell Béres cseppekre és Fluválra költenem, de még kávéra sem; felvidít, s minden téren erősíti a koncentrálást...
Miután nem politizálok, a narancsra nem is gondoltam, csak a színére...
És lehet Solti-kristálysó lámpám, 2000 méteres magasságot varázsolva a földszintre... Tiszta hegyi levegő...
Még néhány zerge kellene csupán... És én ki is költözhetnék a ház elé...
Ami nem is lenne olyan rossz ötlet, mert bizony valóban elkeseredtem... Igaz, Mammka blogján éppen ma kellett elolvasnom ahhoz néhány igeverset, hogy visszatérjek a régi kerékvágásba...
S ez olyan csodálatos dolog!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mit kell tenni,ha kiég az égő a sólámpámból?Illetve kiégett.
VálaszTörlésNagy öröm nekem,hogy hasznodra vált az a néhány ige,amit a blogomban olvastál. Nekem is nagyon jó volt.Ki is írom a konyhaszekrényre.:)
Szeretettel gondolok Rád!:)
Alul le lehet csavarozni az egész lámpát, s simán ki lehet cserélni az égőket!
VálaszTörlésPuszi!