"Az igazság beszéde egyszerű" (Seneca)

Mostanában nem nagyon van időm erre a blogra...
Sőt, egyáltalán semmire sem...
Ebben az állandó robogásban, amit emberi életnek nevezünk, időre történülnek a dolgok, már ott kellene lennem valahol, de még éppen máshol vagyok... Már el is késtem, de csak elcsendesülnék... És ez nem mindig sikerül...
Ebben segítenek az itteni Barátaim: Saci és Mammka, hogy néha valóban magamba nézzek...
Érdekes módon nem lehet ezeket a kapcsolatokat osztályozni, de fényük van, s "sine ira et studio" én pontosan érzem, mikor melyik sugár ér el a lelkem mélyéig, s melyik az, amelyik akkor is ott marad, ha netalán ismét eltűnik az internet... Gyógyító erő rejlik ezekben a kapcsolatokban, s maga az ember úgy, ahogyan másképpen sohasem....
Varázsos és emberi, egyszeri és nem megismételhető...
Egyszerűen a szereteten keresztül  átjönnek a Lelkek...
Gyönyörűséges, káprázatos színekben ragyogóak...
Néha egyszerűen csak jó gyönyörködni Bennük...
Minden nap szétnézek én is azokban a blogokban, amelyek érdekelnek, mert segítenek élni is...
Elviselni a fájdalmat, átérezni  boldogságot, tudni, hogy nem vagyok egyedül és hasonlók...
Tegnap Sacival beszélgettünk hosszabban telefonon, mert ma "fellépésem" van, s erősen aggaszt már napok óta, de nem akartam itt erről írni, s olyan nyugodtságot adott, ami még most is velem maradt...
Ugyanezt kaptam Erzsitől és Sylől is. Köszönöm.
Másképpen láttok dolgokat, s ez így van rendjén...
Az a nagyszerű a blogolásban, hogy mindig van Valaki, aki azt mondja, tedd a dolgod, ha már ez a feladatod...
Mások meg arra hívják fel a figyelmem, hogy elgondolkodjam az élet más aspektusain is.
Matassal is a neten ismerkedtünk meg, s Ő az én óvóangyalom; Erzsi pedig a Barátom, munkatársam és minden más is, mint ahogyan Saca a másik jobb kezem, s van itt még Valaki...
Vagy vannak Valakik, akik erőt, hitet adnak, és nem csupán virtuálisan, de életem részesei is.
Erről jut eszembe, hogy a Hölgyválasz című film nekem speciálisan azért tetszett, mert van benne egy olyan rész, amikor a főszerepló arról beszél, hogy mindnyájunknak kell, hogy életünk részesei legyen a másik...
Áttranszformálva egy kissé, mi itt egymás életének részesei vagyunk, s ez bizony fenséges dolog!
Nagyon meglepődtem, amikor megláttam Jega nevét is  a követőim között, mert ismeretlenül is nagyon szeretem.
Hogy lehetséges ez?
Az Írásain keresztül érzem a lelkét, s azt, nagyon sokat tudnánk egymásnak mesélni, s lenne is miről, ha egyszer nem csupán a netes kommunikáció csatornáin belül maradnánk.
Hasonlók vagyunk, s mint ahogyan a régi latin mondás is mutatja (" Similis simili gaudet."), úgy örülök annak, hogy Ő is itt van.

Olvastam Mammka blogjában arról, hogy Ő is fáradt néha... És a Q 10 -ről is... Most ez onnan jut eszembe, hogy vannak azok a bizonyos gyógyszertári Grapefruit- cseppek. Keserűek nagyon, de kiváló immunstimulálók és nem drágák... mert lehet, az életben is a keserűségek segítenek abban, hogy aztán a fény fenségesebb szögben essen ránk!
És ha megbeszéljük az ízük hatásait, máris gazdagabbakká leszünk!