Vasárnap általában húsklopfolásra, meg arra, hogy olyan négy óra körül a másodikon élő idős hölgy a macskájával játszik... Hogy honnan szerzett neki olyan golyókat, amelyek inkább billiárd hangjára hasonlítanak, rejtély.
És mit csinálhat ezekkel a cica? Mert több is van, különféle hangokkal: dübögővel, tompán idegesítővel, fejharsogtatóval és sorolhatnám...
Ja, arról nem is beszélve, hogy szertartásrend is van ám, kérem szépen! Kizárólag és csakis szombaton és vasárnap... Hogy az én áhítatom is meglegyen... Már itthon is...
Fölöttünk nem lakik senki sem, így aztán a hang szétterjedvén mégiscsak itt ér célba... Mennyi is a sebessége? Kiment a fejemből, így valószínűleg hiába tanították anno fizikából... De egy bizonyos, a mellettünk lévő házban a kétéves baba is rázendít... Olyan követelőzően szépen, de szívsajdítóan... ezek után valaki fúr, majd kalapál... Újra brrrr... és kopp-kopp-kopp... Ritmusosan. Kottázni kellene...Allegro Barbaro...
Na, az alvásnak lőttek... Még hat óra sincsen...
Ilyenkor jön a költözés... Másik szoba... A kuckó...
És a fejem ilyenkor egy állólámpába verem fél álmomban, de hogy Igazad legyen valóban megnyugtat egy- két dolog, s nagyon remélem, az Illetékes nem veszi észre, hogy a Kedvedért etűdrészleteket teszek fel a lakrészéből, mert akkor nem a szonáta, de a szimfónia is rám zúdul majd...
(Ja, mielőtt elfeledném... Ezt a sárga burát is sikerült megrepesztenem... Ilyen az én formám... Mellékesen most síri csönd honol... Mert már ennyi az idő!)
Drága Ditta! Bocsánat, de olyan jót mosolyogtam, persze kínomban is, mert most olvastam öt hónap elteltével ezt a blogodat. Így telik az idő. Mi az öt hónap? Mintha öt perccel ezelőtt történt volna!
VálaszTörlésMagam előtt van a Szombati Szimfóniád, mintha mindez a Te kedvedért történne és szünet nélkül. Huj jaj, de ismerős! Mi is cígeltük a gyerekeinket szobáról szobára (2+2) keresve, hol kisebb a zaj, hátha velük együtt aludhatunk még egy szemhunyásnyit.
Viszont most ezek a régi szép idők számunkra! Majd 1x így fogsz rá visszaemlékezni Te is, Remélem!
Lehet, hogy ezért neveztük el jelenlegi madárfüttyös, sündisznó szuszogásos, tücsökcirpeléses otthonunkat Nyugalomszigetnek?
Szeretettel küldöm ölelésemet innen a nyugiból! Pusziiiii!