2010. szeptember 26., vasárnap

Mert mindig szaladunk

Néha olyan jó lenne csak egy picit megpihenni, akár a vándorok, akik a nap végén csak a csillagokra hagyatkoznak, nem szaladni...
Néha olyan jó volna egyszerűen csak lenni...
Furcsa teremtmény az ember...
Ha nincs feladata, kitalál magának valamit, hogy mehessen, cselekedhessen, fontos legyen...
Pedig csak egyetlen dolgot kellene megszívlelni: saját világunkban is néha megfürödni, hogy az új nap ragyogása ne fényévekre legyen, hanem bennük, mert csak így lehet tovább nézni.

1 megjegyzés:

  1. Drága Ditta!
    Nem tudom ebben a "bonyolult szépség"-ben melyet itt hirtelen idesikerítettél, hová is írjam a véleményemet! Talán ITT JÓ HELYEN LESZ!!
    Röviden és hosszan is: GYÖNYÖRŰ, tartalmas, OLVASMÁNYOS, mozgalmas = TÜKRÖZI A LÉNYEDET !!

    Nagyon vigyázz, rá! El ne veszítsed, félbe ne hagyjad!

    Jó ötlet volt - tedd máskor is - skype-on üzenetet hagynod e blogod születéséről , és létéről!! MÁSKOR IS ÉRTESÍTSÉL!

    Carlád

    VálaszTörlés