Netes találkozásaim és az állandó rohanás...

Egy netes irodalmi portál estjén voltunk a tegnapi napon. Az a nagyon jó az ilyen dolgokban, hogy írásaikból megismered az embereket, akikben a valóságban sem csalódsz: éppen olyanok, ahogyan megismerni vélted őket, mert egyéniségük, szemléletük nagyon jól átjön a képernyőn keresztül üzenő Önmagukból is. Felolvasások és beszélgetések, ajándékozások, s szívöröm. Volt, akit először láttam, mégis kaptam Tőle egy dedikált Művét, hogy szeretetemért szeretettel... Nem lehet ehhez hozzáfűzni semmit sem és nem is kell.Mi pontosan értjük egymást, s elég régen. Hamar eljöttünk, mert a mai napon már Pest felé robog a vonat, hogy ismét egyedül maradjak néhány napra... És kezdődik a vágyakozás, hogy mikor leszünk ismét egy család...

(Nem sok látszik belőlem, de én olvasok fel a mikrofonnál...)

---

Hatalmas szél fújt Debrecenben, amikor hazatartottunk. Tele élményekkel, rutinszerűen vezetve, lehúzott ablakokkal... A dohányzás örömtelen, de megkönnyebbült örömeivel, hogy lám, milyen jó, hogy elmentünk, töltekeztünk, megismertünk... Sötét volt, közvilágítás csak elvétve egy ekkora városban. Itthon vettük csak észre, hogy bizony kirepülhetett az ablakon egy fontos okmány. Éjszakai autókázás és keresés. Teljes sikertelenség, miközben a néhány napja vásárolt telefonról is kiderült, hogy szoftveres, mert mi hallottunk ugyan minden szót, de bennünket már senki sem az éter hullámain át. Olyan infarktus közeli állapot, meg rácsodálkozás, elgondolkodás. Ma hajnalban aztán ismét végigvezettem a városon, mert az este megkérdeztem a rendőrséget, hogy ugyan, mi a teendő, ha elhagyok valamit, ami abszurd módon kivándorol az ablakon... Szárnyak nélküli Ikarosz módjára... Lepereg róla a törődés, odafigyelés, mert az élmények fontosabbak a tárgyaknál... És megtaláltam... A város főutcáján... A telefon nehezebb téma volt, de némi készpénz ráfizetésével vasárnap reggel mégis sikerült egy másik készüléket venni... 

---

Hogy mi ezekből a tanulság? Láthatatlanul, de mindenütt ott van a Csoda, csak hinnünk kell benne, s magunkba nézni a miértekért...

---

Így lesz aztán a vasárnapon az Áldás, a  békességé...

M. Fehérvári Judit