Esti gondolat

A hegedű mit sem ér a húrok és a vonó nélkül. És még ez is mind kevés, ha nincs olyan lélek, mely a kéz segítségével dallamot tud előcsalogatni belőle. Így is előfordulhat azonban, hogy valaki csak a saját öröméért játszik, s soha nem osztja meg senkivel sem azt a kulcsot, amely a muzsika által az örök maradandót keresi. Így van ez az emberekkel is: jönnek-mennek, néha egymás társául szegődnek egy kis időre, hogy aztán egy szép napon arra a sorsra jussanak, mint a szabadban felejtett hangszer, melynek megrepedezik a külseje is, s ezután hiába kerül a legvirtuózabb művész kezébe, már csupán egy kongó fadarabbá lészen: psziché nélkülivé. Ültethetsz még bele virágot, hogy egy ideig kerted díszévé váljon, vagy eltüzelheted, hogy az arcod melegítő lángok elmédbe idézzék a régmúlt hangjait, de a szíved zenéjét soha többé nem tudod már előcsalogatni belőle.

M. Fehérvári Judit