Archívum

Hamvas Béla: A zöld filozófiája



Az emberi világ nagy szava: a szeretet...
Másik nagy szava: a boldogság. A boldogság sohasem közös...
Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret.
Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni. Életének értéke: a boldogság.
Persze a világ nem csak ezt a két szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzésfölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben, amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke - olyan mélyen van, hogy oda könny nem ér le soha: a Boldogság ez, amelyből az istenek születtek.
Elég, ha egy ember Beethoven IX. szimfóniájára gondol, Schiller Örömódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az ember arra gondol, hogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért, mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért. Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak, játszanak egy percnyi boldogságért. A modern ember törekvése: öröm és boldogság.



The Secret


A Titok

(1-4.-Részletek)

A filmben - eredeti címén The Secret -, melyet 2006-ban Ausztráliában készített egy hölgy híres pszichiáterek és tanítók szólalnak meg és mondják el saját életük sikertörténetét. Az itt közzétett szövegek az információ továbbadásának célját szolgálják elsősorban, és nem mentesítenek a film megtekintésének kötelezettsége alól. S bár a film Magyarországon még nem jelent meg hivatalosan, az internet segítségével egyre inkább terjed és mindenkire hatással van. Még azokra is, akik csak a látható világban hisznek.
A közzétett monológok összefüggő szövegként jelennek meg, állandó hivatkozás nélkül. Ennek oka az, hogy az olvasó figyelme a mondanivalóra és a mögöttes tartalmára, nem pedig a narrátorok személyére irányuljon.
1.
Egy évvel ezelőtt az életem összeomlott. Végkimerültségig hajtottam magam a munkahelyemen. Apám váratlanul meghalt, kapcsolataim romokban hevertek. Akkor még nem tudtam, hogy megkapom életem legnagyobb ajándékát...
A nagy titok nyomára bukkantam és kutatni kezdtem az eredetét. A titkot eltemették, sóvárogtak utána és elnyomták. Nem akarták, hogy tudjon róla a világ. Alig akartam hinni a szememnek, amikor rájöttem, hogy korábban kik voltak már a birtokában. A történelem leghíresebb alakjai. Platon, Shakespeare, Newton, Victor Hugo, Goethe, Beethoven, Lincoln, Emerson, Edison, Einstein... Az egyetlen célom csak az volt, hogy megosszam a titkot a világgal. Kutatni kezdtem azok után, akik ma is élnek, és ismerik a titkot. És ők, egyikük a másik után, felbukkantak.
...
Ha tudod a titkot, az megad bármit, amire szükséged van. Boldogságot, egészséget, jólétet. Bármid lehet, bármit megtehetsz, amit csak akarsz. Mindent elérhetünk, amit akarunk. Nem számít mekkora is az. Válaszolj a következő kérdésekre: Milyen házban szeretnél élni? Milliomos akarsz lenni? Milyen vállalkozást szeretnél? Nagyobb sikerre vágysz? Mit akarsz valójában?
...
Sok csodát láttam bekövetkezni emberek életében. Pénzügyi csodákat, a test gyógyulását, a lélek gyógyulását, kapcsolatok gyógyulását. Mindezt azért, mert ezek az emberek tudták, hogyan kell alkalmazni a titkot.
...ez az élet nagy titka...
„A titok válasz mindenre ami volt, ami van és ami valaha lesz.”
(Emerson)
...
Most valószínűleg ott ülsz valahol, és azon tűnődsz, mi is lehet az a titok. Elmondom, hogy én miként értettem meg. Mindannyian egy végtelen energiát használunk. Mindannyian ugyanazon törvények szerint irányítjuk magunkat. Az Univerzum természeti törvényei olyan pontosak, hogy probléma nélkül alkotunk meg űrhajókat, embereket küldünk a Holdra, és a landolás időpontját egészen a másodperc töredékéig meg tudjuk határozni.
Nem számít, hogy indiai vagy, Ausztráliában vagy Új-Zélandon élsz, Stockholmban vagy Londonban, Torontóban, Montrealban, vagy New York-ban laksz. Mindannyian egy energiát használunk, egy törvényt: a vonzást.
A titok: a Vonzás Törvénye.
Mindent, ami az életedben történik, te vonzottad az életedbe. És mindent az a kép vonzott magadhoz, amit a fejedben őrzöl. Amire gondolsz. Hiszen, bármi járjon is a fejedben, azt magadhoz vonzod. A bölcs emberek mindig is tudták ezt. Visszanyúlhatunk egészen a babiloniakhoz, akik ismerték a titkot. Emberek kis csoportjáról van szó, akik azóta is titokban irányítják a világ menetét.
Szerinted miért van az, hogy a társadalom 1%-a keresi meg a rendelkezésre álló vagyon 96%-át? Szerinted ez véletlen? Nem az. Így van megtervezve. Ők megértettek valamit. Megértették a titkot. És most te is megismerheted...
...
Számomra a legegyszerűbb módja annak, hogy megértsem a Vonzás Törvényét, ha magamat egy mágnesként képzelem el. És tudom, hogy a mágnes magához vonzza a dolgokat. Egyszerűen fogalmazva, a Vonzás Törvénye kimondja, a hasonlók vonzzák egymást. Most valójában a gondolatok szintjéről beszélünk.
Emberként az a dolgunk, hogy azokhoz a gondolatokhoz ragaszkodjunk, amiket valójában szeretnénk, hogy tökéletesen tisztában legyünk azzal, mit is akarunk valójában, és ekkor felélesztjük az Univerzum egyik legerősebb törvényét: a Vonzás Törvényét.
...
Azzá válunk, amire a legtöbbet gondolunk, és azt vonzzuk magunkhoz, amire a legtöbbet gondolunk. Ha a fejedben látod, akkor a kezedben kapod meg. És ezt az alapelvet három egyszerű szóban lehet összegezni: A gondolatok dolgokká lesznek.
...
Amit a legtöbben nem értenek meg az az, hogy a gondolatoknak frekvenciája van. Minden gondolatnak frekvenciája van. A gondolatokat meg lehet mérni. Ha azt a gondolatot újra és újra gondolod, vagy ha elképzeled, hogy egy új autód van, annyi pénzed, amennyit akarsz, egy új céged lelki társad; ha elképzeled, hogy mindez hogyan néz ki, akkor ezt a frekvenciát bocsátod ki magadból. A gondolatok pedig kibocsátják azt a mágneses jelzést, ami a párhuzamost visszavonzza hozzád. Ha tehetős emberként tekintesz magadra, akkor azt vonzod magadhoz. Mindig működik. Minden alkalommal. Mindenkivel.
...
A probléma lényege a következő: A legtöbb ember arra gondol, amit nem szeretne, aztán azon tűnődik, hogy miért bukkan fel az, újra és újra. A Vonzás Törvényét nem érdekli, hogy mit értékelünk jónak vagy rossznak, hogy mit akarunk és mit nem. Csak a gondolatainkra válaszol. Ezért, ha egy hegynyi adósság tetején ülünk, és borzalmasan érezzük magunkat, akkor ezt a jelzést küldjük ki az Univerzum felé.
„Jaj, roppant rosszul érzem magam, a sok adósságom miatt.” Ezzel éppen most erősítettük meg azt, hogy lényünk minden szintjén ez az érzés érvényesüljön, és így egyre többet kapunk vissza belőle.
...
Tehát, ha azt nézed, amit akarsz, akkor igent mondasz rá, aktiválsz egy gondolatot, a Vonzás Törvénye válaszol erre a gondolatra, és olyan dolgokat kelt életre, amik illeszkednek hozzá. Ha arra tekintesz, amit nem akarsz és NEM!-et kiáltasz rá, akkor tulajdonképpen nem tolod el azt magadtól. Sőt, éppen azt a gondolatot aktiválod, amit nem akarsz és a Vonzás Törvénye szépen felhalmozza neked ezeket a dolgokat.
...
Ez egy vonzásokra épülő Univerzum. Minden a vonzásról szól. A Vonzás Törvénye mindig működik. Ha hiszel benne és érted, ha nem. Mindig működik. Gondolhatsz a múltra, a jelenre, vagy a jövőre. Ha emlékszel valamire, megfigyelsz, vagy elképzelsz valamit, akkor a folyamat során egy gondolatot keltesz éltre és a Vonzás Törvénye, ami az Univerzum legerősebb törvénye, válaszolni fog a gondolatodra.
...
A Teremtés mindig megtörténik. Minden egyes alkalommal, ha valaki gondol valamire, vagy hosszú ideig folyamatosan gondol valamire, akkor alkotási folyamatban van. Valami létrejön majd a gondolatokból. A Vonzás Törvénye kimondja: „Mindent megadunk, legyen bármi is az, amit mondasz, vagy amire koncentrálsz.” Így, ha arra panaszkodsz, hogy milyen rossz neked, akkor létrehozzon a még többet abból, ami olyan rossz neked.
...
Volt egy tanítványom, Robert, aki meleg volt. Részt vett egy általam tartott on-line tanfolyamon. Ennek során egy e-mailt küldött nekem. Leírta benne életének összes nyomorát. Munkahelyén mindenki keresztbe tett neki. Folyamatos stresszben élt, mert mindenki durván viselkedett vele. „Mikor az utcán sétálok - írta -, minden utcasarkon meleggyűlölőkbe ütközök, akik valahogy mindenképpen ki akartak készíteni.” Színpadi komikus akart lenni, és amikor felállt a színpadra, mindenki lehurrogta, mert meleg volt. Egész élete, egy nagy boldogtalan nyomorúságnak tűnt. A támadások okát pedig meleg mivoltának tulajdonította. Rámutattam, hogy eddig arra koncentrált, amitől félt. Visszaküldtem neki saját e-mail-jét és megkértem, hogy olvassa el újra. Vegye észre, hogy arról beszél folyamatosan, amit nem akar, és hogy erről mennyi érzelemmel beszél. Ha valamire sok érzelemmel összpontosítunk, az gyorsabban megtörténik.
Ezután pedig valóban olyan dolgok történnek majd vele, amik valóban fájdalmat okoztak neki. De aztán megemberelte magát. Ami a következő 6-8 hétben történt, az maga volt a csoda. Elmesélte, hogy az irodában mindenki, aki eddig zaklatta vagy másik osztályra került, vagy otthagyta a céget, vagy egyszerűen békén hagyta. Szeretni kezdte a munkáját. Észrevette, hogy az utcán sétálva többé már senki nem zaklatja. Egyszerűen eltűntek. Amikor komikusként lépett fel, állva tapsolták meg, és senki nem fújolt. Az egész élete megváltozott, mert felhagyott azzal, hogy a nem kívánt dolgokra koncentráljon, azokra, amitől félt, amit el akart kerülni, és ahelyett arra koncentrált, amit el akart érni.
...
Így lehetünk pozitívak terveinkben, hozzáállásunkban, és így vonzunk magunk köré pozitív embereket, eseményeket és körülményeket. Lehetünk negatívak hozzáállásunkban, lehetünk mérgesek, és ekkor negatív, mérges embereket, negatív, mérges körülményeket vonzunk magunkhoz. Végső soron pedig azt a meghatározó gondolatot vonzzuk magunkhoz, amit tudatosságunkban tartunk. Legyenek azok a gondolatok tudatosak vagy tudatalattiak, akkor is ez a helyzet.
...
Ha gondosan szemléljük a dolgokat, a titokkal kapcsolatban rájövünk, hogy agyunk ereje a figyelmünk hatalma, hétköznapi életünkben is mindenhol ott van. Csak ki kell nyitnunk a szemünket, és észrevenni azt. Látni majd, hogy a Vonzás Törvénye a társadalomban is működik. Ha észreveszed, hogy az, aki többnyire betegségekről beszél az beteg lesz. Látod, hogy az, aki többnyire gyarapodásról beszél, az gyarapszik. A Vonzás Törvénye nyilvánvaló, és mindenhol ott van, ha megérted, hogy miről is van szó. Olyan mintha egy mágnes lennél, ami gondolatokat, embereket, eseményeket, életstílust vonz magához. Sőt, minden, ami tapasztalatunk részét képezi a Vonzás Törvénye miatt van.
...
Ilyenkor nem vágyálmokról, őrült képzelgésekről beszélek. Egy mélyebb megértés szemszögéből beszélek. A kvantum fizika csak most kezdi felfedezni a dolgokat. Azt állítja, hogy nem létezik Univerzum az értelem közreműködése nélkül. Az értelem tulajdonképpen megformálja azt, amit érzékelünk. Ha ezt nem érted, az még nem jelenti azt, hogy el is kell vetned. Nem érted megfelelően az elektromosságot sem. Tulajdonképpen nem sok ember tudja, mi is az az elektromosság. Mégis élvezzük az előnyeit és kihasználjuk a lehetőségeit. Tudod, hogyan működik? Én nem tudom. De azt biztosan tudom, hogy az elektromossággal meg lehet főzni az ember ebédjét és magát az embert is.


Amikor az emberek elkezdik megérteni a nagy titkot, megijednek attól, ami a fejükben van. Két dologra kell ügyelni. Egy: bebizonyított tény már tudományosan is, hogy a megerősítő gondolatok százszor erősebbek, mint a negatív gondolatok. Ez azonnal csökkenti kissé az aggodalmunkat. Olyan valóságban élünk, ahol némi időkésleltetés figyelhető meg. És ez nagy szolgálatot tesz számunkra. Nem igazán szeretnénk egy olyan világban élni, ahol a gondolataink azonnal megvalósulnak. Most gondold el, hogy eszedbe jut egy elefánt és azonnal megjelenik a szobádban... A bizonyíték távol van és közeledik, és ez igencsak jó dolog. Tehát arra van szükség, hogy tudatában legyünk a gondolatainknak. Körültekintően kell megválogatni gondolatainkat, és ki kell élvezni a folyamatot, mert te vagy saját életed mesterműve. Te vagy saját életed Michelangelo-ja. A Dávid, amit faragsz, te magad vagy. És ezt a saját gondolataiddal teszed.
2.
A vonzás törvényét a történelem legnagyobb alakjai mindig is ismerték és használták. S bár a jelen világ gazdaságának irányítói - láthatóan - elsősorban a pénz által jutnak hatalomra, rejtett és eltitkolt tudásuknak gerincét alkotja a Titok ismerete és alkalmazása. Soha nem veszítik el a fókuszt arról, amit igazán akarnak. Ezt kell tenned neked is, hogy ne tudjanak megvezetni és beteljesítsd az álmaidat.
A múlt nagy vezetői, akik birtokában voltak a titoknak, meg akarták tartani a hatalmat magunknak, és nem akarták megosztani azt senkivel. Ezért az emberek elől elzárták a titkot. Az emberek dolgoztak, elvégezték a munkájukat, aztán hazamentek. Nem volt hatalmuk, mert a titkot megvonták tőlük.
...
Olyan Univerzumban élünk, ahol törvények vannak. Ez éppen olyan, mint a Gravitáció. Ha leesel egy háztetőről, nem számít, hogy jó vagy rossz ember vagy, akkor is a földre zuhansz.
...
Minden, ami körbevesz most az életedben, beleértve azokat a dolgokat, amikre most panaszkodsz, te vonzottad magadhoz. Tudom, hogy ez első hallásra olyan dolog, amit legszívesebben meg sem hallanál. Azonnal azt mondod: „Nem én vonzottam magamhoz az autóbalesetet, nem én vonzottam magamhoz azt a bizonyos ügyfelet, nem én vonzottam magamhoz, az adósságot. Nem én vonzottam...azt a bármit, ami miatt panaszkodom.” Én pedig azért vagyok most itt, hogy némileg felbosszantsalak és elmondjam „De igen, Te vonzottad magadhoz!”
És ez a legkeményebb tény, amit el kell fogadnod. De ha elfogadtad, az életed megváltozik. Ez a nagy, általános titok része. Legtöbbünk tudatosság nélkül vonzza a dolgokat. Azt hisszük, hogy nincs hatásunk rá, gondolataink, érzéseink automata üzemmódban vannak, és így minden esemény a tudatosság szintjén ér el minket. Ha most hallod ezeket először, úgy érezheted: „Jujujj, akkor most ellenőriznem kell a gondolataimat?... Ez elég nagy erőfeszítésbe kerülhet!” Eleinte valóban így fest a dolog, de a kaland csak itt kezdődik.
Nem arra bíztatunk, hogy ellenőrizd a gondolataidat. Ettől becsavarodhatsz. Olyan sok gondolat érkezik olyan sok irányból, olyan sok témában. Itt lép a képbe az érzelmi irányító rendszer. Érzelmeid, érzelmi irányító rendszered segít megértetni veled, hogy mire gondolsz. A gondolataid okozzák az érzelmeidet. Az érzelem csodálatos dolog, ajándék. Tudatja velünk, hogy mit vonzunk magunkhoz.
...
A mi nézőpontunkból két érzelem létezik. Az egyik jól esik, a másik rosszul. Különböző névvel láthatjuk el őket, de alapjában véve minden negatív érzelem, hívjuk azt bűntudatnak, haragnak, frusztrációnak, mind egyformák -, nem esnek jól. Érzéseink irányítórendszerként működnek, ami tudatja velünk, hogy, amit most gondolunk nincs összhangban azzal, amit valójában akarunk. Egy másik szinten nevezhetjük „rossz frekvenciának”, vagy „rossz vibrációnak” vagy bármi másnak. Az, amit jónak érzünk remény, boldogság, szeretet, a jó érzések a pozitív érzelmek irányító rendszere azt mondja, hogy amit most gondolsz, az megegyezik azzal, amit valójában akarunk.
...
Annyira egyszerű. A válaszok előttünk vannak: Mit vonzok, érzek? Jól érzem magam? Nos, akkor rendben van, csináld csak tovább. Érzéseink visszajelző mechanizmusok arról, hogy jó pályán vagyunk-e vagy sem, a kijelölt úton haladunk, vagy letértünk az útról. Minél jobban érzed magad, annál inkább irányban vagy. Minél rosszabbul érzed magad, annál inkább eltérsz az iránytól. Ennyi az egész.
...
Amit teszel, nem több mint hogy a hétköznapi tapasztalatok világát éled, és eközben olyan gondolatokat alkotsz, amik szó szerint létrehozzák a jövőbeni tapasztalataidat. Eközben érzéseid segítségével megtudhatod, hogy a dolgok, amik felé haladsz kielégítők lesznek-e számodra, ha egyszer odaérkezel.
...
Bármit érzel, az tökéletes visszatükröződése annak, ami éppen valósággá válik. És pontosan azt kapod, amit érzel és kevésbé azt, amire gondolsz. Ezért van az, hogy amikor az emberek az ágyból kikelve bevágják a lábujjukat, egy spirálba kerülnek. Ezért egész napjuk így sikerül majd. Fogalmuk sincs, hogy érzelmeik kis átrendezése az egész napot, s így az egész életet megváltoztathatja.
Ha úgy indítasz, hogy jó napod lesz, és ebben a boldog érzésben maradsz egészen addig, míg nem adsz lehetőséget arra, hogy valami megváltoztassa a kedvedet, akkor a Vonzás Törvénye szerint tovább vonzol olyan helyzeteket, körülményeket és embereket, amik fenntartják ezt a boldog érzést.
...
Jó napok, rossz napok, a gazdag gazdagszik, a szegény szegényedik. Mindez attól függ, hogy az ember a legtöbbet mire gondol, s a legtöbbször mit érez. Most, azonnal elkezdheted egészségesnek és eredményesnek érezni magad. Érezheted a szeretetet, ami körbevesz; még akkor is, ha valójában nincs is ott. És ekkor az történik, hogy az Univerzum igazodik az általad énekelt dal természetéhez. Az Univerzum igazodni fog a belső érzésed természetéhez és megnyilvánul, mert úgy érzel, ahogy.
...
Szóval, alapjában véve, amire a gondolataiddal és érzelmeiddel koncentrálsz, azt vonzod az életedbe, ha akarod, ha nem. Amire gondolsz, amit érzel, és ami megvalósul, mindig megfelelnek egymásnak. Minden pillanatban. Nincs kivétel.
Ezt elég nehéz megemészteni, de ha lassanként megnyitjuk magunkat, a lehetőségek fantasztikusak. Ez azt jelenti, hogy bármit is gondoltunk eddig életükben, azt vissza lehet fordítani a tudatosság megváltoztatásával.

„Amit haladsz előre, úgy teremted meg saját Univerzumodat.”
(Churchill)
...
Nagyon fontos, hogy jól érezzük magunkat. Mert ez a „jól érzem magam” sugárzik ki jelként az Univerzumba, és kezd még többet vonzani magához. Tehát minél inkább jól érzed magad, annál többet vonzod magadhoz azokat a dolgokat, amik miatt jól érzed magad, és ezek magasabbra és magasabbra emelnek.
Ha rosszkedvűnek érzed magad, most már tudod, hogy megváltoztathatod az érzést. Tegyél be egy szép zenét. Kezdj énekelni. Ez megváltoztatja az érzéseidet. Vagy gondolj valami szép dologra. Gondolj egy kisbabára esetleg olyanra, akit szeretsz, és idézd fel a képét. Ezt a gondolatot tartsd meg a fejedben, minden mást üríts ki, kivéve ezt a gondolatot. Garantálom, hogy jól fogod magad érezni.
...
Ez az alapelv jól érzékelhető a házi kedvencekkel kapcsolatban, akik szerintem fantasztikusak, mert jó érzelmi állapotba helyeznek bennünket. Amikor szeretetet érzel a kedvenced iránt, az a szeretet csodálatos állapota, ami jóságot hoz azt életedbe. Micsoda ajándék ez!
Amikor pedig alkalmazni kezded ezt, amikor elkezded irányítani a gondolataidat azt alapul véve, hogy milyen érzéseket keltenek benned, észreveszed majd az összefüggést az érzéseid, gondolataid és a között, hogy mi érkezik vissza hozzád. Mielőtt feleszmélnél, felfedezed, hogy saját valóságod teremtője vagy. És azok, akik távolabbról figyelnek, lenyűgözve látják, hogy milyen csodálatos életed van.
...
Amióta megismertem a titkot és alkalmazni kezdtem életemben, az életem varázslatos lett. Olyan életre gondolok, amiről mindenki álmodik. Minden napom ilyen. Egy 4.5 millió dolláros házban lakom. Van egy feleségem, akiért meghalnék. A világ legcsodálatosabb vidékeire utazom. Hegyet másztam, felfedezőtúrákon, szafarikon vettem részt... Mindez megtörtént, és történik most is, mert tudom, hogyan kell alkalmazni a titkot.
Az élet lehet káprázatos, és annak is kell lennie. És az is lesz, ha alkalmazni kezded a titkot...
3.

Hogyan használhatod a Titkot? Mit kell ahhoz tenned, hogy a Te életedben is egyre több általad előidézett „véletlen” történjen? Nos, a recept viszonylag egyszerű. A gondolataidat összhangba kell hoznod az érzéseiddel. De ne feledd: ezt csak úgy teheted meg, ha önmagaddal mindig őszinte maradsz...
Sok ember kérdezi meg tőlem, hogy mi az ő dolguk a teremtés folyamatában, és mi az, ami az Univerzum dolga. Hát vizsgáljuk csak meg ez a kérdést. A következő hasonlattal élhetünk: Aladdin és a csodalámpa történetét biztosan ismered. Aladdin felkapja a lámpát, leporolja és kiugrik belőle egy Dzsinn. És a Dzsinn mindig csak egy dolgot mond: „A kívánságod számomra parancs.” Ha visszavezetjük a történetet az eredetéig, ma úgy ismerjük, hogy három kívánságunk van, de ha visszavezetjük a történetet annak eredetéig, akkor ott nincs korlát, akármennyi kívánság lehet. Gondold csak el!
Most vegyük ezt a hasonlatot, nagyítsuk fel, alkalmazzuk rád és az életedre.
Ne feledd, Aladdin mindig azt kívánta, amire szüksége volt. Itt van nekünk az Univerzum, ami egy hatalmas Dzsinn. A történelem annyi néven nevezte már: szent védőangyalnak, felettes énnek. Bármilyen címkét ráragaszthatunk, és azt a nevet használhatjuk, ami a legmegfelelőbb számunkra. De minden hagyomány kijelenti, van valami, ami nagyobb nálunk. És a Dzsinn továbbra is csak egy dolgot mond: „A kívánságod számomra parancs.”
...
Tehát, a lényeg, hogy az alkotó folyamat egy 3 lépéses folyamat.

Az első lépés: Kérd azt, amit szeretnél.
Nem kell szavakat használnod a kéréshez. Tulajdonképpen, az Univerzum meg sem hallja a szavaidat. Az Univerzum csak a gondolatokra válaszol.
Mit akarsz valójában...?
Ülj le és írd le egy papírra. Írd le jelen időben. Kezdheted így: „Annyira boldog és hálás vagyok, mert...” És fejtsd ki, hogy milyennek akarod az életedet, annak minden területét.
Ez tényleg jó szórakozás. Olyan mintha az Univerzum egy katalógus lenne, amit átlapozol, és ráböksz. Hát, szeretném ezt az élményt, szeretném azt a terméket, szeretnék olyan emberré válni, mintha feladnád a megrendelést az Univerzumnak. Tényleg ennyire könnyű.
A második lépés: A válasz.
A válasz arra, amit kértél. És ez nem a te dolgod, fizikailag. Az Univerzum végzi el ezt a lépést. Az Univerzum összes ereje reagál az általad küldött gondolatra. „A kívánságod számomra parancs.” És az Univerzum elkezdi újrarendezni magát, hogy bekövetkezzenek az események.
Legtöbbünk soha nem engedi meg magának, hogy azt akarja, amire valójában vágyik, mert nem látja, hogy miként válhat az valóra. Ha végzünk egy kis kutatást, nyilvánvalóvá válik, hogy bárki, aki valaha elért valamit, nem tudta, hogy miként fogja megcsinálni, csak azt, hogy meg fogja csinálni.
Nem kell tudnod a hogyant, az majd kialakul. Nem kell tudnod a hogyant, az Univerzum átrendezi magát. De te nem tudod, hogyan. Megnyilvánul majd neked, magadhoz vonzod a módját.
Aztán barátunk arról számol be, hogy valami szörnyen rosszul sikerült. „Feladtam a rendelést, de hol van a szállítmány?”A válaszunk erre: igen, kértél, elvégezted az első lépést. Mást nem tehetsz. Az Univerzum pedig válaszol, mindig. Nincs kivétel. De van egy további lépés, amit meg kell értened.
A harmadik lépés: Az elfogadás lépése, ami azt jelenti, hogy összhangba helyezed magad azzal, amit kívántál.
Amikor összhangba kerülsz azzal, amit kívántál, csodálatosan érzed magad. Itt van a lelkesedés, itt van az öröm, itt van a hála, itt van a szenvedély. De ha kiábrándultságot, félelmet, dühöt érzel, ez jelzi, hogy nem állsz irányba, nem vagy összhangban azzal, amit kértél. És ekkor észreveszed: minden attól függ, hogy miként érzed magad. Gondolataidat, érzéseid szerint kezded irányítani, és apránként megtalálod a gondolat érzését, összeolvadsz vele, és ezután valósággá válik az életedben.
...
Amikor a fantáziát ténnyé változtatod, akkor abban a helyzetben vagy, hogy nagyobb, jobb álmokat építhess, és ez, barátom, az alkotás folyamata.
Tehát a Vonzás Törvénye, a törvény tanulmányozása és alkalmazása annyi, hogy kitaláljuk: hogyan hozzuk létre az érzést, hogy a jelenben birtokoljuk a kívánságainkat?
Vegyél részt teszt-vezetésen. Vevőként menj el a házba, amit meg akarsz venni. Tegyél meg bármit, hogy létrehozd az érzést, hogy már mindez megtörtént. Emlékezz az érzésre. Bármit megtehetsz, az segíteni fog abban, hogy szó szerint magához vonzza azt. Lehet, hogy egyszer mikor felébredsz, egyszerűen ott lesz. Valósággá válik.
Vagy eszedbe jut egy ötlet, hogy mit tehetnél a célért. De nem mondhatod „jó, megteszem ezt vagy azt, de Istenem, eléggé utálni fogom. „Mert ebben az esetben nem jó úton jársz.
Néha cselekedni kell, és ha az valóban összhangban van azzal, amit az Univerzum megpróbál leszállítani, akkor az a cselekvés élvezettel teli lesz. Élettel teli leszel, az idő megáll, akár egész nap azt csinálhatod.
...
Az Univerzum szereti a sebességet. Ne késlekedj, ne hezitálj, ne kételkedj. Ha ott a lehetőség, ha ott a késztetés, amikor belül megjelenik az intuitív késztetés - cselekedj. Ez a dolgod.
...
Ennyit kell csak tenned. Magadhoz vonzol mindent, amit kívánsz. Ha pénzre van szükséged, magadhoz vonzod. Ha egy személyre van szükséged, magadhoz vonzod. Ha egy bizonyos könyv kell, magadhoz vonzod.
Figyelned kell, hogy mit vonzol, magadhoz. Mert, amikor magadban tartod azokat a képeket, amiket szeretnél, akkor azok a dolgok vonzani kezdenek téged, és te is vonzani kezded őket. Ez szó szerint a fizikai világba kerül veled és általad a törvénynek köszönhetően.
...
Kezdheted a semmiből. A semmiből, a sehonnan létrejön egy út.
...
Egy példa: egy autó hasít az éjszakában, a fényszórók csak 100-200 méterre világítnak el, és mégis eljutsz Kaliforniából New Yorkba, a sötéten át, mert neked csupán mindig a következő 200 métert kell látnod. Az élet így mutatkozik meg előttünk. Ha bízunk abban, hogy a következő 200 méter is megjelenik és a következő 200 méter is megjelenik, akkor az élet folyamatosan megmutatkozik előtted. És végül eljuttat oda, a célhoz kívánjál bármit, mert ezt akartad.
...
„Tedd meg az első lépést hittel, nem kell látnod az egész lépcsősort, csak tedd meg az első lépést.”
(M.L. King)
...
Egy másik dolog, amin az emberek eltűnődnek: Mennyi ideig tart ez? Mennyi idő, míg valósággá válik az autó, a kapcsolat, a pénz, vagy bármi más...?
...
Nos, nincsen leírt szabálykönyv, ami kimondaná, hogy 30 perc, vagy három nap, vagy 30 nap múlva megtörténik. Azt hiszem, ez főleg tőled függ, mennyire vagy összhangban magával az Univerzummal.
...
Méretek - nincs közük az Univerzumhoz.
Nem nehezebb - tudományos mértékkel - magunkhoz vonzani valamit, amit hatalmasnak ítélünk valaminél, vagy egy másik dolgot, amit végtelenül kicsinek ítélünk meg. Az Univerzum, tegyen bármit, nulla erőfeszítéssel tesz meg. A fű nem feszül meg növekedés közben. Teljesen erőlködés nélküli. Ilyen csodálatosan van létrehozva. Az fontos, hogy mi történik ott fent. Az számít, hogy mi mit teszünk odamondván, ez nagy - ez időbe telik, ez kicsi - hű, ennek adok egy órát... Tudod, ezek a mi szabályaink, amiket mi alkottunk meg. De az Univerzumhoz viszonyítva nincsenek szabályok. Ha azt érzed, hogy a jelenben birtoklod a kívánságot, az Univerzum válaszol.
...
Egyesek könnyebben boldogulnak a kis dolgokkal. Néha azt mondjuk, kezdjük valami kicsivel, pl. egy csésze kávéval. Fordítsuk figyelmünket arra, hogy egy csésze kávét vonzunk ma magunkhoz.
Képzeljük el, hogy egy barátunkhoz beszélünk, akit régóta nem láttunk. Valahogy, valaki elkezd arról az illetőről beszélni. Vagy az illető felhív, vagy levelet kapunk tőle.
...
Az emberek elcsodálkoztak, hogy milyen jól parkolok. Mióta megtanultam a titkot, azóta nincs vele gondom. Elképzelek egy parkolóhelyet oda, ahova akarom. És az esetek 95%-ban a hely ott vár rám, egyszerűen csak beállok. 5% esetében egy vagy két percet várnom kell, és az illető kiáll előlem és én beállhatok. Szóval most már mindig ezt teszem...
4.
A titok megértéséhez és alkalmazásához vezető folyamat nem egyik pillanatról a másikra változtatja meg az életedet. Csak úgy, mint minden mással, ezzel is foglalkoznod kell, méghozzá naponta. Szokásoddá kell tenni bizonyos feladatokat ahhoz, hogy előbb-utóbb ösztönösen összhangba hozd az érzéseidet a gondolataiddal. Az eredmény azonban egyedülállóan varázslatos. Többet között ezért születtél erre a Földre. Ha képes vagy hinni ebben, meg fogod látni...
Sokan rekednek meg, bilincselődnek az aktuális körülményekhez. Ezzel azt akarom mondani, hogy bármilyenek is a körülményeink azok csak a pillanatnyi valóságunkat mutatják. A pillanatnyi valóság pedig változni kezd ennek hatására, és elkezdi alkalmazni a titkot.
De néha úgy tűnik, hogy megrekedtél, mert folyton folyvást ugyanazt a gondolatot gondolod újra. És ezért újra és újra ugyanazt az eredményt kapod. Ennek oka: Legtöbben gondolataik túlnyomó részét annak szentelik, amit megfigyelnek a világból. Érted, ha csak ránézel valamire, akkor azon a valamin gondolkodsz. És ha rágondolsz arra a valamire, akkor a Vonzás Törvénye még többet ad belőle. És azután ha megfigyeled azt a valamit, azután arra gondolsz, amit megfigyeltél a Vonzás Törvénye pedig még többet ad belőle, és aztán megfigyeled azt a valamit... Nem kell tovább folytatnom, ugye?
...
Találni kell egy módszert, ami azt a valamit egy másik nézőpontból közelíti meg. Legtöbben pillanatnyi kötődéseikre tekintenek, és azt mondják „ez vagyok én.” Pedig nem ez vagy. Ez voltál! Tudod, ha a jelenlegi kötődéseidre gondolsz, mondjuk pl. arra, hogy nincs elég pénzed a bankszámládon, vagy nincs olyan kapcsolatod, amit szeretnél, vagy egészséged, vagy fizikai kondíciód, ezek mind nem te vagy. Ezek a gondolataid és cselekvéseid lecsapódott termékei. Ha úgy tetszik, mi mindannyian a múltban elkövetett gondolatok és cselekvések lecsapódásában élünk. Ha a jelen kötődésedre nézel és ezek alapján határozod meg magad, akkor arra kárhoztatod magad, hogy a jövőben se legyél ennél több.
„Nem vagyunk mások, csupán gondolataink eredménye.”
(Buddha)
...
Mit tehetsz azért, hogy megváltoztasd az életed?
Javaslok néhány dolgot:
HÁLA... Légy hálás!
Csinálj egy listát, írd rá azt, amiért hálás vagy. Kezd ezzel, mert ez áthelyezi az energiát és elkezdi áthelyezni a gondolkodásodat. Míg a gyakorlat előtt esetleg arra koncentráltál, hogy miben szűkölködsz, a panaszaidra koncentráltál, a problémákra, most ezzel a gyakorlattal más irányba indulsz el, hálás leszel azokért a dolgokért, amik miatt jól érzed magad. A hála rendkívül jó módja annak, hogy bőséget hozzunk az életünkbe.
Minden férj tudja, hogy ha a felesége értékeli azokat az apróságokat, amiket megtesz neki, akkor a férfi még több aprósággal akar segíteni. Mindig az elismerésről van szó.

...
Az ember „behúz” dolgokat, támogatást vonz magához. Régen is azt mondtam, hogy bármire gondolunk, és bármiért köszönetet mondunk, azt megkapjuk. Mivel ezt az érzést kell birtokolni, ismerni, ezért egy nagy erejű gyakorlatot végzek minden reggel. Felkelek, és azt mondom, hogy „köszönöm”. Aztán miközben mosom a fogam és végzem a reggeli dolgaimat átveszem azokat a dolgokat, amiért hálás lehetek. Ilyenkor nem arra gondolok, hogy ez is a reggeli rutin része. Valóban ott vagyok, és valóban a hála érzését érzem. Amint elkezdesz máshogy érezni azzal kapcsolatban, amid van, egyre több ilyen dolgot kezdesz magadhoz vonzani. Egyre több dolgot, amiért hálás lehetsz.
...
Ha körbenézel és azt mondod, „na nézzük, nincs olyan autóm, nincsen olyan házam, amilyet akarok, nem vagyok egészséges, nincs párom...”
Ezek azok a dolgok, amiket nem akarsz. Koncentrálj arra, ami már van, amiért hálás lehetsz. És talán lesz szemed látni ezeket. Lehet, hogy a ruháidért leszel hálás. Igen, talán valami mást választasz, és hamarosan valami mást találsz, ha elkezdesz hálát érezni azért, amid van. Azt hiszem, mindenki megél nehéz időket, amikor azt mondja „jaj, nem mennek jól a dolgok”, „a dolgok rosszra fordultak.”
...
Az én családomban is történtek rossz dolgok... Egyszer az utcán találtam egy követ. Csak ültem és szorongattam. Aztán a zsebembe csúsztattam, és azt mondtam: „Ezután minden alkalommal, ha megfogom ezt a követ, valami olyanra gondolok, amiért hálás lehetek.” Így minden reggel, amikor felkelek, felkapom az asztalról, a zsebembe teszem, és átgondolom, azokat a dolgokat, amikért hálás vagyok. Este pedig? Kiürítem a zsebem, és újra ott a kő.
Különböző események történtek a kővel. Csodálatos dolgok. Van egy dél-afrikai barátom. Látta, hogy leejtem a követ. Megkérdezte, hogy mi az. Elmagyaráztam neki a történetet és azt, hogy a követ „hálakőnek” neveztem el.
Két héttel később kaptam egy E-mailt Dél Afrikából. Azt írta: „A fiam egy ritka betegségben haldoklik, ami a hepatitisz egyik változata. Elküldenél nekem három hálakövet légyszíves?” S bár a saját köveimet az utcán találtam, „persze, küldök”-kel, válaszoltam. Mivel azt akartam, hogy a kövek különlegesek legyenek, így lementem a folyópartra és kiválasztottam a megfelelő köveket, és elküldtem őket a barátomnak. Négy vagy öt hónappal később újra kaptam egy e-mailt. Azt írta: „A fiam jobban van, csodálatosan érzi magát”, aztán azt írta: „Tudnod kell valamit. Hálakőként több mint ezer követ adtunk el, 10 dollárért darabját és az összes pénzt adakozásra fordítottuk. Köszönöm neked!”
Nagyon fontos, hogy a hála állapotában legyünk.
Egy másik javaslatom ahhoz, hogy most azonnal változtathass az életeden. Nem is találok megfelelő szavakat rá, hogy milyen hatással lehet az életedre...
VIZUALIZÁCIÓ - Képzeld el!
A vizualizációt az Apolló programból vettem és az 1980-as és 1990-es Olimpián is alkalmaztam. Úgy nevezték, hogy „Vizuális Motorikus Gyakorlás.” Amikor vizualizálsz, akkor materializálsz. Érdekes jelenséget vettünk észre az agyban, amikor olimpikon atlétákat kapcsoltunk egy érzékeny bio-feedback berendezésre. Azt kértük tőlük, hogy a versenyszámot csak fejben fussák le. Hihetetlen módon, ugyanazok az izmok ugyanolyan sorrendben keltek életre, amikor fejben futottak, mint amikor valóban a pályán versenyeztek. Hogyan lehetséges ez?
Az agy nem tud különbséget tenni a valós cselekvés és gyakorlás között. Ezért hát azt hiszem, hogy ha valahol ott vagy az agyadban, akkor oda kerülsz a testedben is.
...
Amikor vizualizálsz, akkor azt a képet játszod le a fejedben, ahová igyekszel és ilyenkor - de csak is ilyenkor! - megidézed a végeredményt.
Egy példa: Nézz rá a kézfejedre. Tényleg, nézz rá most! Nézd a bőr színét, a pólusokat, a vérereket, a gyűrűket, a körmöket, a műkörmöket, szemléld meg részleteiben, mielőtt becsukod a szemed. És most lásd, ahogy a kezek egy kormánykerékre fonódnak az új autódban. Egy-egy hologram élmény annyira, de annyira valódi ebben a pillanatban, hogy még azt sem érzed, hogy autóra lenne szükséged, mert úgy érzed, mintha már lenne egy a birtokodban és ott ülnél benne.
Na, ez az az érzés (!), ami létrehozza a vonzást. Nem a gondolati képek. Azt hiszem, sokan azt gondolják, „ha pozitív dolgokra gondolok, vagy vizualizálom azt, amit akarok, az elegendő.” De ha ezt teszed, és eközben nem érzel bőséget, vagy bármi mást, akkor az a gondolat az agy számára nem hozza létre a vonzás energiáját.
A titok ekkor lendül igazán mozgásba. Helyezd magad abba az érzésbe, hogy valóban abban autóban ülsz, amire vágysz. Nem „jaj, bárcsak lenne egy ilyen autóm” vagy „egyszer lesz egy ilyen autóm.” Mert ehhez egy meghatározott érzés társul. Nem „egy óra múlva” történik meg, hanem „a jövőben valamikor.” Ha ebben az érzésben maradsz, az mindig a jövőben tartózkodik majd. Érezd az élvezetet, a boldogságot. Nem számít milyen bolondul fest, abban a sötét és csendes szobában, kiálts egy nagyot: „Juhééé!!”
Csináld meg! Tudom, sokan azt mondják: „Na, ne már, most komolyan, tényleg szükség van erre?”
A kérdés csak ennyi: Mennyire akarsz változni?
...
Ilyenkor a belső látás és az érzés egy nyitott ajtóvá válik, amin át az Univerzum energiája megnyilvánul.
„Mi ez az erő, nem tudom, csupán annyit tudok, hogy létezik.”
(Alexander Graham Bell)
...

A dolgunk az, hogy ne szabjuk meg a hogyant. A Hogyan majd megjelenik az Elkötelezettségből, a Hitből, a Miből. A „Hogyan” az Univerzum felségterülete. Mindig tudja a legrövidebb, leggyorsabb, legközvetlenebb, legharmonikusabb utat közted és az álmaid között. Ha az Univerzumhoz fordulsz, meglepődsz, hogy mit szállít le neked. Itt történik a varázslat és a csoda.
...
Azt mondanám, hogy ezt kellene tenned tulajdonképpen minden nap, de a kitétel az, hogy ez nem válhat házimunkává. A titok alapvető lényege, hogy érezzük jól magunkat. Az egész folyamat alatt legyél vidám. Érezd magad a magasban, boldogan, jó hangulatban, amennyire lehet.
...
A valódi különbség azok között, akik valóban így élnek és, akik nem élnek az élet varázsában annyi csupán, hogy, akik a varázsban élnek, azoknak szokásukká vált ezt az élet. Szokásukká vált ez a folyamat.
...
És a varázslat megtörténik, menjenek bárhová. Azért, mert emlékeznek rá, és folyton alkalmazzák, nem csak alkalmanként.
...
Azok, akik egy ideig képesek rá, bajnokok lesznek benne, felkiáltanak „tudod, izgatott vagyok, láttam ezt az filmet és meg fogom változtatni az életem.” Az eredmény nem jön, csak nem jön. A felszín alatt van, vár a kitörésre. Az, aki csak a felszínt vizsgálja, az eredményeket nézi, gyorsan kijelenti „ez nem működik.” És tudod mit? Az Univerzum csak annyit mond „Kívánságod számomra parancs!”, és minden szépen lenyugszik.
...
Ismervén a Vonzás Törvényét, valóban alkalmazni szerettem volna az életemben. Így 1995-ben csináltam egy olyan „kívánságtáblát”, ahová azt tettem fel, amit el akartam érni. Képeket olyan dolgokról, amiket magamhoz akartam vonzani. Autót, karórát, álmaim társat, a képét egyszerűen feltettem erre a kívánság táblára. Minden nap az irodában ülve ránéztem a táblára és azt képzeltem, hogy tényleg birtokában vagyok mindezeknek. Készen álltunk a költözésre az összes bútorunkat és dobozunkat raktárba helyeztük el.
Akkoriban öt év leforgása alatt háromszor költöztem, végül pedig Kaliforniában kötöttünk ki. Megvettem a házamat, amit kinéztem és egy év alatt felújítottam. Aztán az összes cuccunkat elhozattuk, ami az öt évvel ezelőtti házunkból becsomagoltunk.
Egy reggel, 7.30-kor a fiam bejött az irodába. Az egyik doboz, ami öt évig zárva volt, éppen a küszöbön álldogált. Fiam – Ke”nen - ráült a dobozra és dobolni kezdett rajta. „Drágám, abbahagynád? Dolgoznom kell...”- kértem.

„Mi van a dobozban, apa?” - kérdezte a kisfiam. „A kívánságtáblám” - feleltem. „Az mi?” - hangzott az újabb kérdés...ahová feltettem az összes célomat, kivágtam a képeket és feltettem őket a táblára, azokat, amiket el szerettem volna érni az életben.” Persze az öt és fél éves fiam nem értette a dolgot. „Drágám, megmutatom inkább, úgy könnyebben megérted.”- mondtam. Felnyitottam a dobozt és amikor kivettem a „kívánságtáblát”, ott volt rajta egy ház kivágott képe. Ezt vizualizáltam magamnak öt évvel korábban.
És akkor mélységesen megrendültem, mert abban a házban éltünk. Nem egy hasonló házban, hanem abban, ami ott volt a képen. Megvásároltam álmaim házát, felújítottam anélkül, hogy tudtam volna róla. Néztem a képet és sírni kezdtem. Megsemmisültem. „Miért sírsz apa?” - kérdezte a kisfiam. „Drágám, végre megértettem, hogyan működik a Vonzás Törvénye. Megértettem a vizualizáció erejét. Megértettem mindent, amit olvastam, amit használtam, az egész életemet, azt, hogyan építettem fel a vállalatomat és ez történt a házammal is. Megvettem az álmaim házát anélkül, hogy tudtam volna.”
„A képzelet minden, pillanatkép az életeljövendő eseményeibe.”
(Albert Einstein)
...
Döntsd el, mit akarsz, hidd el, hogy a tiéd lehet, hidd el, hogy megérdemled, hidd el, hogy lehetséges számodra. Csukd be a szemed naponta néhány perc erejéig és képzeld el, hogy már megvan, amit akarsz, érezd az érzést, hogy már birtoklod. Aztán hagyd abba, és arra koncentrálj, hogy már most hálás vagy érte, és valóban legyél boldog. Aztán folytasd a napod, és a többit bízd az Univerzumra.
Bízz abban, hogy az Univerzum majd kitalálja, hogyan kell mindezt megvalósítani.


Seattle indián törzsfőnök híres beszéde



A Földet nem szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön. A Washingtoni nagyfőnök azt üzente, hogy meg akarja venni a Földünket. Hogyan veheted és adhatod az égboltot, a Föld melegét? Ez idegen tőlünk. A levegő frissessége, a víz pezsgése nem a miénk, hogyan vehetnéd meg ezeket? Ennek a Földnek minden része szent az én népemnek. Minden egyes fénylő fenyőtű, minden homokos part, a homályos zugok az erdőkben, minden tisztás és a zümmögő rovarok is szentek az én népem emlékezetében és tapasztalatában. A nedv, amely a fákban áramlik, a vörösbőrű ember emlékezetét hordozza.

A fehér ember halottai elfelejtik szülőföldjüket, amikor a csillagok felé indulnak. A mi halottaink sohasem felejtik el ezt a gyönyörű Földet, mert Ő a vörösbőrű emberek Anyja. Részei vagyunk a Földnek és Ő a mi részünk. Az illatozó virágok nővéreink; a szarvas, a ló, a sas a mi fivéreink. A sziklataréjok, a legelők harmata, a ló testmelege és az ember - mind ugyanazon családnak tagjai. Így aztán, mikor a Nagy Főnök Washingtonból azt üzeni, hogy meg akarja venni a Földünket, sokat kér tőlünk.

A csillogó víz a patakokban és a folyókban nem egyszerűen víz, hanem őseink vére. Ha eladjuk a Földet, emlékezz rá, hogy megszentelt föld, meg kell tanítanod a gyermekeidnek is, hogy a folyók a testvéreink, és a tied is. Ezért ugyanolyan gyengédséggel kell a folyókkal bánnod, ahogy testvéreidet szereted.

A vörösbőrű ember mindig meghátrált a fehér közeledése elől, ahogy a köd a hegyekben elfut a reggeli nap elől. Tudjuk, hogy a fehér ember nem érti meg a mi utunkat. A Föld egy da

rabja ugyanolyan neki, mint a másik, mert ő idegen, aki éjszaka jön és elveszi a Földtől, amire csak szüksége van. A Föld neki nem testvére, hanem ellensége, és amikor legyőzte, továbbáll. Elhagyja apái sírját és nem törődik velük. Az apja sírját és gyermekei szülőhelyét elfelejti. Anyját, a Földet, és testvérét, az égboltot úgy kezeli, mint birkákat, vagy üveggolyókat. Étvágya felfalja a Földet.

A városokat látni fájdalom a vörös ember szemének. Ez talán azért van, mert a vörös bőrű ember műveletlen és nem ért semmit. Nincs nyugodt hely a fehér ember városaiban. Sehol nem hallgathatod a rügyek kipattanását tavasszal, vagy a rovarok szárnyának zizegését. A kocsizörgés sérti a fület. És mi marad még az életből, ha az ember nem hallhatja a varjú magányos kiáltását, vagy a békák vitáját a pocsolya mellett éjszaka? Az indián jobban szereti a szél hangját, amint a tó vizéhez ér, a szél szagát, ha a déli eső átmosta, vagy a fenyők illatát hozza.

A levegő kincs a vörös embernek, mert minden dolog ugyanazt lélegzi - a vadállat, a fa, az ember. A fehér ember, úgy látszik, észre sem veszi a levegőt, melyet belélegez. Mint a sok napja haldokló, érzéketlen a bűzre. De ha eladjuk a Földet, emlékezned kell, hogy a levegő kincs nekünk, a levegő szelleme egy minden élővel, melyet fenntart. A szél, amely nagyapánknak az első lélegzetvételt adta, az utolsó sóhaját is befogadja. Ha eladjuk a Földet, szentként kell kezelned, hogy a fehér ember is elmehessen megízlelni a szél ízét, amikor a rét virágai megédesítik.

Megfontoljuk ajánlatodat. Ha úgy döntök, hogy elfogadom, egy feltételt fogok szabni: a fehér ember úgy kezelje a vadállatokat a földjén, mint testvéreit. Láttam ezernyi rothadó bölénytetemet a prérin, a fehér ember a vonatból lövöldözte le őket. Műveletlen vagyok és nem értem, hogyan lehet a füstölgő vasparipa fontosabb, mint a bölény, amelyet mi csak azért ölünk meg, hogy életben maradjunk.

Mi az ember az állatok nélkül? Ha minden állat elpusztul, az ember meghal a lélek magányosságától. Mert bármi történjék az állatokkal, az hamarosan az emberrel is megtörténik. A dolgok összefüggenek. Meg kell tanítanod a gyermekeidnek, hogy a talaj a talpuk alatt nagyapáink hamva. Hogy tiszteljék a Földet, mondd el gyermekeidnek, hogy a Föld a mi törzsünk életével gazdag. Taníttasd gyermekeidet, ahogyan mi tanítjuk gyermekeinket, hogy a Föld az anyánk. Bármi történik a Földdel, a Föld fiaival történik. Ha a Földre köpsz, magadat köpöd le. A Föld nem az emberé; az ember a Földé. Minden dolog összefügg, ahogy a vér összeköti a család tagjait. Az élet szövedékét nem az ember szőtte; csak egy szála annak. Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi. A mi halottaink sohasem feledik ezt a gyönyörű világot, amely a létet adta nekik. Tovább szeretik a kanyargó folyóit, hatalmas hegyeit és magányos völgyeit, és mindig gyengéd szeretettel vonzódnak a magányos szívű élők felé, és gyakran visszatérnek, hogy az élőket meglátogassák és vezessék. Nem sokat számít, hol éljük hátralévő napjainkat. Nem sok van már hátra. Az indián éjszakája sötétet ígér. Nem lát fényes csillagot a láthatár felett. Gyászos hangú szelek sóhajtanak a távolban. De jönnek és mennek, mint a tenger hullámai. A fehérek is el fognak tűnni - talán még előbb, mint a mi törzseink. Szennyezd be ágyadat, és egy nap meg fogsz fulladni saját szemetedben. Nem értjük, amikor a bölényeket mészárolják, a vadlovakat befogják, az erdő titkos zugai sok-sok ember kipárolgásától bűzlenek, a vad hegyek gerincén beszélő drótok feszülnek. Hol van a sűrű bozót? Vége már. Hol a sas? Eltűnt. Így aztán, ha eladjuk neked a Földünket, szeresd úgy, ahogy mi szeretjük. Gondozd úgy, ahogy mi gondoztuk. Minden erőddel, teljes lelkeddel, egész szíveddel őrizd meg őt gyermekeidnek, és szeresd úgy, ahogy Isten szeret valamennyiünket!"

Forrás: Természetvédelem, Budapest, 1986/6.


Louis Aragon: Még


Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a régi helyén
S mint szétszakadozó madárraj
Széthull e szív is mely enyém

Mielőtt a jövő e zápor
Jön és mesénk semmibe tűnt
S a nap az élet ablakáról
Letörli egybefont nevünk

Egy percre egy szemvillanásra
Amíg van itt még valaki
Gondoljatok a fuvolásra
Vessetek pár garast neki

Hogy szerelmünk tűnő zenéje
Csak még egyszer felhangzana
Mielőtt végleg elenyészne
Az utolsó nap végszava

(Somlyó György fordítása)


Ady Endre: Halottak napján


Halottja van mindannyiunknak,
hisz percről-percre temetünk,
vesztett remény mindenik percünk
és gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
a megváltó, a gyilkos ón!…
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
hogy vigasztaljuk önmagunk -
- Dobjuk el a tettető álcát:
ma ünnep van, ma sírhatunk!…



A mű szövege




Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?








Elemzés




Az 1909 és 1911 közt keletkezett verseket Babits a „Herceg, hátha megjön a tél is!” című kötetben gyűjtötte össze. A költő második kötetének talán legfontosabb, de mindenképp legismertebb verse az Esti kérdés, melynek első tizenkét sorát még 1908-ban Szegeden írta meg, s 1909 áprilisában Fogarason fejezte be.




Ez a költemény a meditatív versek sorát nyitja meg. Az egyetlen, 53 sorból álló többszörösen összetett mondatban (Noha az írásjelek nem ezt sugallják!) Babits az élet értelmére, céljára kérdez.




Műfaja: filozófiai költemény




Hangneme: emelkedett




Filozófiai hatás: Bergson elmélete az objektív, mérhető és a szubjektív, nem mérhető időről. „Eszerint kétféle idő van, az egyik a fizikusok által használt egynemű idő, a Kant-féle szemléleti forma; mely a térhez hasonlít; a másik az élőlények különnemű, teremtő ideje: amelyet Bergson tartamnak nevez.” (Babits) Bergson pozitivizmust támadó filozófiájának központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége.  Ő az irodalomban és a szellemi tevékenységekben az intuíciót tartotta elsődleges dolognak.




Központi kép:




A verscímben is jelölt központi kép az est. A meditatív léthelyzethez megfelelő teret és időt adó keret már Csokonai Az estve és Az éj és a csillagok című költeményeiben is előfordul. S már ott sem a válasz a fontos, hanem az örök szembesülési igény. Így a verszárlatban megfogalmazott kérdésre nem is kapunk választ, de nem is ez a cél, hanem a létérzés képtelenségének a tudatosítása, amelyben az élet képeiben való végeláthatatlan gyönyörködés, a halálérzés és a szépség összekapcsolása sugallja azt a paradoxont, hogy mégis érdemes megszületni és végigélni az életet.




Szerkezet:




Két szempont szerint is meghatározható.




A, A költemény az értelmi tagolás szerint három szerkezeti egységre bontható.
B, A vers a  poétikai eszközök alapján két szerkezeti egységet tartalmaz.




A:




Három időhatározószó tagolja három részre a verset: a midőn, az olyankor és az ott.




Ennek alapján az 1-12. sor: a jelen, egy nyáreste élményeinek leírása.




A 13-34. sor: a múlt (a fogarasi „barna, bús szoba”, a szegedi kávéház, a bajai domboldal, utazások szekéren, hajón, vonaton; az első velencei út emlékképei) emlékképeinek felidézése.




A 35-53. sor: a jövőre vonatkozóan tartalmaz utalásokat, s ez tíz olyan kérdésben fogalmazódik meg, amely a létről kérdez.




B:




1-34. sor: A páros és keresztrímek váltakozása jellemzi.
35-53. sor: Az ölelkező rímek túlsúlya jellemzi, amelyek páros rímekkel vannak kiegészítve.




Stílusa: impresszionista, s ennek árnyaltsága jól illeszkedik az elgondolkodó, tűnődő költői attitűdhöz.








Verselése: A vers időmértékes, jambikus lejtésű 10 és 11 szótagos sorokból áll (Ötös és hatodfeles jambusok).




Rímképlete: Változatos (páros-, kereszt –és ölelkező rímek)




Értelmezése: A létezés alapkérdéseit, azaz az okát, célját, értelmét lehetetlenség megválaszolni. Ellenben nem csupán rájuk lehet, de emberként szükséges is, rákérdeznünk a miértekre. Ezekkel az állandó kérdésekkel magának az irodalomnak a szereptudata is megváltozik, hiszen a Költő teljesebb mértékben szembesül az elmúlás kínjaival a hétköznapi embernél, s Ő az, aki tudja, hogy a létezés teljessége csakis a születés és halál egységében testesülhet meg.




M. Fehérvári Judit


A lelkiismeretről és a társadalmi folyamatokról


Eddig nem voltak ismeretlen fogalmak előttem a kultúrharc, a presztízsharc és a hatalmi harc fogalmak, hiszen nap, mint nap tapasztalom ezeket akár a médiában, akár a politikai életben, de még a mindennapokban is.
Ha logikailag vizsgáljuk ezeket a negatív tendenciákat, sőt egész folyamatokat, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a valóságban olyan vérre menő sakkjátszmák szereplőivé váltunk, amelyek nem csupán a mi egyéni életünkre, de a nagyobb közösségekre is kihatnak. Ha pedig ezt az utóbbi állítást elfogadjuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az egyén (egyének) további sorsa, léthelyzete a társadalom pszichológiai komfortérzetét is befolyásolja.

Az még csak-csak érthető, hogy, ahol közösségek vannak, ott érdekcsoportoknak is lenniük kell, de az már egyáltalán nem, hogy mi befolyásolja ezek működését, mikor robban a bomba, mikor telik be az a bizonyos pohár. Szenvedések és nélkülözések, apró trükkök, nagyobb szélhámosságok, az igazmondás hiányossága, az egymás iránti tisztelet csaknem teljes hiánya jellemzik ma is a magyar társadalmat.
Emlékeimben egészen eleven él egy kép: 1982: Moszkva, a Komszomolszkaja metróállomás: leszakad a mozgólépcső, s bedarált néhány embert. Nem igen hibázott az akkori média, mert ma sem találom még a neten sem nyomait annak az eseménynek. Ugyanakkor ezt megelőzően egy férfi hirtelen összeesett, s talán meg is halt. Távolról láttam csak, s ma is csak a metró villanásszerű fényei sejlenek fel csupán, miközben hallom az „Oсторожно, дверы закрываются, следующая станция...” („Óvatosan, az ajtók záródnak, a következő állomás…”) kezdetű, s akkor a mindennapi életem részévé vált mondatot.
S, hogy miért jutott ez éppen most eszembe? Mert ma itthon megyünk el ugyanígy egymás mellett, s ha meg nem tesszük, akkor pöfögünk, bántjuk a másikat szóval, tettel, pletykával és nem tudjuk elviselni az egyre több terhet, beleroppanunk, miközben elfelejtünk mosolyogni, s közönyösen tudomásul vesszük, hogy ez van, de majd csak vége lesz egyszer az életnek, s szinte vágyjuk néha a nemlét állapotát.
Depressziós ember a magyar, de valaminek mégiscsak lennie kell a genetikai kódokon kívül, ami ma is fenntartja ezt az állapotot. Elég könnyű ezért a történelmünket hibáztatni, s nem belegondolni abba, hogy mi miért nem vagyunk keményebbek és acélos szívűek akkor, amikor segíteni kellene a másikon, segíteni kellene egymáson, s bizony érezni a jövő generációi iránti felelősséget is. Nem nagy dologról van szó, csak akkor válik ez óriásivá, ha belőlünk is kivesznek az etikai parancsolatok. Ezeket pedig a Tíz parancsolat azon része tartalmazza, amelyek ma is világ bármely részén az emberi együttélés alapvető normái közé tartoznak, s ezért aztán minden jogállam törvénykezésének az alapmotívumai is. Ugyanakkor a dolgok ezen megközelítése nem zárja ki azt, hogy a nem vallásos vagy nem hívő emberek ne cselekedhetnének a felelős szeretet jegyében, ha csupán a keresztény kultúrkörnél tartok, hiszen mióta Karl Racher papírra vetette azt az állítását, amelyet egyébként Jézus is hirdetett, hogy „anonim keresztény” minden olyan ember, aki a felelős szeretet jegyében cselekszik, ha tud róla, ha nem, megdőltek bizonyos egyházi dogmák is.
Ma mi méltó hozzánk? Hogyan tudnánk a magunk csekély erejével hozzájárulni ahhoz, hogy más legyen a világ? Honnan tudjuk azt önmagunk is felmérni, mi az, amit még elbírunk, amiért felelősek vagyunk?
A tegnapi napon érdekes történet szem-és fültanúja voltam itt, ahol élek. Külön tanulmányt érdemelne a környék, mert nem lakótelep, de nem is valódi lakópark. Ellenben időben egyszerre költöztünk ide éppen tizenhárom esztendeje, így mindenki mindenkit ismer. Ehhez hozzájárulnak azok a makro társadalmi folyamatok mikro társadalmi leképződései, amelyek nem is olyan feltűnőek egy kevésbé zárt közösség esetén. És el lehetne kezdeni, hogy sok és új autó, új bútorok és pici gyermekek, jó munkahelyek és kölcsönök özönei… Olyan egy évtizede… Ma kevesebb és nem új autó, banki lefoglalt kocsik, jelzálogok, még több hitel, mert begyűrűzött a spirál, amiből nem látszik kiút, ingerült emberek, főként rokkantak, de úgy valójában (Bénulások, agyvérzések, gyulladások, autoimmun, pszichés bajok etc. …) és az utca… Az utcán árad a hír, hogy ki mit csinál, s parkosítások ürügyén egyre több a pad, ahol szinte állandón ugyanazok ülnek és nem éppen a legjobb indulattal kibeszélik, hogy kinek mit hozott a postás, mert az aztán mindent elmesél egy kávéért cserébe, de a munkaidejét a szomszédos utca ivójában kezdi, mert kell az első kávé; tízóraizni a cukrászdába, ebédelni az iskolába jár, majd fordul még egy-két kört, s csodálkozunk, hogy a hivatalos leveinkért mehetünk érte a város másik végébe este hét körül, már, akik nap közben nem vagyunk itthon. S magának a postásnak is tátva marad a szája attól, hogy néha valaki szemére veti, hogy miért nem tud valami rendszert vinni az életünkbe, de visszamosolyog, hogy ugyan, minek, hiszen, ha délre végezne, hol lenne az a napi öt plusz túlórája. A baj ott kezdődött, amikor a környék háromgyerekes beállt alkoholista anyukája, akit egyszerűen csak „Szatyros” mellékévvel láttunk el, mert napi húsz alkalommal valamelyik bolt felé tartott, ahonnan egyre tántorgóbban és egyre illumináltabban tért vissza a gyermekei és a férje szégyenére, meg nem kapta a harmadik szélütését. Ebből is felépült, mert ismerjük ugye a részegekről szóló mondást?! Szóval megóvta az Isten, de lenyugdíjazták. És három hónapon át délelőtt tíztől délután háromig az utcákat rótta, várván a postást, aki addigra meg is hozta neki a magyar államtól az első azonnali kilencven napra visszamenőleges nyugdíját, de közben mindenkiről mindent megtudott. Pl. a közös képviselőnkről, hogy nem fizeti az maga után a TB-t, ahogyan mondja, hanem bizony nyugdíjas és nem vállalkozó, ahogyan sejtetni engedik az állandó létrája és festékes eszközei, a reggeli indulásai és az esti érkezései. Na, ennek a mindenki emberének aztán tegnap fellobbant a belső tüze, s „Kapd be a citromos nemi szervemmel…” induló rácifrázott káromkodásaitól volt hangos a környék, csak éppen nem az kapta eme „szent szózatot”, akit megilletett volna… Ja, kérem, mert ő azért is huszonéves kocsival közlekedik, de a felesége a garázsból az egyik legjobb márkájú járművel indul reggelenként, s nyilván szemet szúrt ez azért ott, ahol jó sok családtól elvették a családi pótlékot, mert a gyerekek az iskola mellé jártak, ahol egy cigiért a fele közösség bármit megcsinál, ahol a házmester hajléktalanokat alkalmaz azért, hogy borítsák már ki a szelektív hulladéktárolókat némi befőttesüvegért, ahol az ingyenes gyógyszertári újságokért pénzt fizetnek a szórólaposnak a bennük rejlő kuponokért, mert milyen jól továbbárusíthatóak a segítségükkel megvásárolható termékek… És, ahol a polgárőrség semmit sem tehet, ha éjjel úgy üvöltözik a munkáját veszített tűzoltó, hogy három kilométeres körzetben senki sem alszik, mert birtokon belül teszi… És, ahol hihetetlen sérelemként éli meg az egyébként egyetemistákból álló ifjúság, ha hajnal felé valaki rájuk hívja a rendőröket, s a hatóság fejenként hatezerre bünteti őket, mert valójában kiemelt zöld területen vagyunk a keleti régióban, ahol talán soha senki nem hallott még Szókratészról…
S miért éppen Szókratész?! Mert, ha tovább szeretnénk haladni, ha tenni is mernénk mindezek ellen, akkor bizony ismernünk illene az Ő daimonion fogalmát. A szó a lelkiismeretet takarja, amely, akár a kis szellem, mellyel azonosította, egész életünket irányíthatná, figyelmeztethetne, mielőtt valami olyat cselekednénk, amely nem méltó hozzánk.
És kellene ez nagyon nemzeti szinten is, mert hol van a választások előtt hang, az a belső?! Csak konfliktusok léteznek, s a válság szótól hangos az egész köz-, művészeti-, gazdasági- és társadalmi élet, a követendő erkölcsi normák pedig valahova nagyon messze röpültek.

M. Fehérvári Judit


Ars poetica variációk


Litánia

Kőoszlop vagyok-e,
vagy madár?
Magam sem tudom már.
Sziklaszirtre, ha állok,
levetvén magam, ha
kegyel az isten
– sose bíztam ebben egészen –,
majd felmagasztal.
Sokféle átváltozás van.
Velem a legszebb esett meg:
lelkem átjárta a szeretet.
Könnyelműség ezt a kincset
vásárra vinni!
Jól gondold meg Te is, mit teszel,
élni felelősség, kezedben
az ég oszlopait tartod,
ha elejted, rád rogy.
Pusztul a világ.
A változás másféle szele kísért.
Botorság kicsinyként nagynak lenni
a hitről farizeusként énekelni.
Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!...
Hagyjátok el az Úr házát!
Szégyen ott minden vásár,
csak a szeretet szava irgalom,
koszorúm, ha magamon
hagyom, talán az a jutalom,
s Tiétek a betlehemi csillagom.
A sós vízen mi is járhatunk,
az olajágat naponta lehozhatjuk
üresedés helyett tele kehellyel,
töltsük meg Magunkat fénnyel!
Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!...
Sírnak az asszonyok,
csattognak ostorok,
kemény szöggel átütik Megváltónk kezét,
vasmarokkal tépik ki szívét.
Uram irgalmazz! Krisztus kegyelmezz!...




1.

Szuroksötétben is rendületlen
hittel járj a ködben
noha lelked mélye sírokon
táncol és a zokogás
kínja torkodban gázol
mégis szétrobban moraja
– hadsereg ellen gyalogos katona –
de támaszték az,
fából keresztként ácsolt
a végtelenbe vivő
mannafelhő, hát imádkozz!
Bor Vagy és fürtje
a szüretnek,
terített asztal és hangja
az Egeknek
szavaid nyomán a falak is
ledőlnek...
Szivárványhíd kételyek
vádolnak, emelnek…
Indul a mozdulat,
lépj és felelj meg,
s hidd,
felébred Szíved harmóniája,
hogy Te légy ma
„világnak világa”.

2.

Nem némaságot
ígért az Ég,
hiszen nemtelen
lelkében
ma is repülők
hada zúgatta szét
a Nap íriszén
foganó harmatgyöngyöket,
hogy szitálva hulljanak
messze túl a fák szemöldökén
a holdfogyatkozás utáni
döbbent kábulatban,
mert villámfényes,
szomorú sötétség
vall öntudatlan…
Kakastorkú hajnalok
reccsenhetnek
ily mérgesen,
mikor még
nem járnak
a vonatok sem
és embriócsillag-kormos
az Éj – képtelen lebegés.
Süvítések a levegőben,
és nem látom, éppen honnan
dörren a gép,
de mégis dobhártyáim
szaggatják szerteszét e zajok,
s néha modern Zeuszok
Héráikkal civódnak,
míg Olümposz népe
a távolból kacag
vagy egyszerűen csak
rosszmájú pletykákat
sutyorog,
mert rég elutaztak
a héroszok vagy
fogyóeszközként
a szemetesben végezték…

***
A repülőtér mellett élek,
ahol záporok idején
szellemszalagok
és pici villanások hada
jelzi az anyaöl
békéjét, s a horizont
is vízszintben áll
a műszeren,
s lelkem tisztásain
őzikék pihennek,
álmuk ma is gyolcsfehér,
hiába lövi ki nyilait
az atomkori Ámor:
a végtelen repülés.


Őrizkedj…

Őrizkedj csikorgó fogakkal
kiejtett szavaidtól,
az üvegszilánkoktól,
melyek jéggé fagyasztják
lelkedben a hópelyhek táncait...
A tündöklő csillagok nyaktörő útjaitól,
a tűzpirostól és a violakéktől,
a vágytól, hogy peregjenek
előrébb az évek...
A zuhanástól,
ha megremegtet a csobbanó tenger,
és vágyódó sóhajjá lesznek perceid,
a számlálatlan baráttól,
az elcsúszó teremtés lélekrengéseitől...
Olyanok ők, mint két kereszt
között az ősi folyamok:
csak hallgatag, tünékeny dolgok,
elfeledett, vak hajnalok,
ha léted már nem e földön jár,
hanem Lelked föntről lefelé dobog,
akár zuhanásukban a csalóka Angyalok,
kik tudni vélték az igazságot
és cédrusként ragyogott
arcukon a tisztítótűz minden pokla.
Akár a vasnehezék egy bárkán,
mely csupán kenyeret adott és békét,
de megkettőztek és igazoltak
a későbbi Ágostonért és Ferencért,
hogy mégis megmásíthassák
az elfeledett múltat,
a titkos kincset, a bocsánatot,
az igézetet, s minden okot...
Őrizkedj attól, hogy porszemnyi
szilánknak érezd csupán Magad!
A látomásoktól, melyek eltorzítják
a valóság tükreit,
a ragyogó testek nászától,
a hófehér madaraktól,
a hold tányérja alatti üvöltésektől...
Bukdácsoló félelmeidtől,
a szilárd földtől,
könnyeid szivárgásától,
a hamis kézfogásoktól,
a csilingelve szálló
szappanbuborékoktól,
az estharang csengettyűszóitól,
a szaporán pergő idegen nyelvektől,
a felesleges batyuktól...
„Bizony mondom néktek,
ha olyanokká nem lesztek...”
Felesleges a verőfény, a nyár,
a városok kék selyme,
a pázsitok zöld harmata...
Mert soha semmit
nem ragaszthatsz
hiánytalanul vissza,
és nincs az a stróf,
mely mozdulataid ékét
visszaadhatja...
És nem segíthet sem
a mammon hatalma,
sem a ráció, a tiszta,
csak a hideg vasgyomra
lehet jussod még és
eltűnik az akvarell paletta,
s minden grádics csak szürke,
felhőtlen pompa,
ha önmagad útjáról letérsz,
nem találsz többé vissza!

Gyémántos bocsánatkérés
Átbalzsamozott vers
Bocsásd meg nekem,
hogy ebben a bolond világban
úgy tudok gyémántot teremni,
ha egyre csak égek
magas hőfokon, akár
mennydörgésben a viharfelhők násza
gyökeret eresztek e felbolydult zúgásban.
Bocsásd meg nekem,
hogy ebben az őrült világban
úgy tudok levegőt venni,
ha egyre csak égek.
Tűzdelejes paripák fél igazságában
némul el a hangom,
de meg soha nem alkuszom.
Bocsásd meg nekem,
ha néha lázas óráimban
acéllepkékről álmodom,
a tájat mardossa a rozsda,
minden fogyatékos,
mint a pásztor nélkül maradt csorda.
Bocsásd meg nekem,
hogy ebben a tajtékos világban
úgy tudok csak élni,
hogy szabadeséseimben
mindig Rád támaszkodom,
holott az Öröklét ígéretét
nem Te dalolod,
de képes vagy megrepeszteni
az Ég fenséges kupoláját,
s reggelre az én lelkemben
minden csupa gyémánt.


Sír az emlék

Néha felzokog ez a
reménytelenül keserű világ,
melyben ott ragyogsz valahol a
sárguló nap végetlenjében,
a holdsarlóban, a csillagok
kozmikus ölelkezésében,
a nyár végi kékben,
csüggesztetten ott tündökölsz
a vörösben botorkáló lenyugvóban,
a küllők alatti Hélioszban.
Fehér, harmadnapi Krisztus arcod
szelíden feszül a ridegen tátongó,
lélegző szeleknek bánatában,
neved egy sírkövön vacog
megkopott aranyában.
Mégis Tiéd az újjászülető mosolyba
szédülő langyos tavasz,
mi gyengéden dédelgetett álmainkból
új és friss rügyeket fakaszt,
s lágy szellőivel öleli át a fákat,
bokrokat és a házat,
mely nem ismeri még ezt a lázas,
karcos valóságot.
De Tiéd az ősz is, az elmúló
és hallgatag szőnyegavart termő,
a száraz karú, kopár- tüzesen
lüktető álombirodalom, mely,
mint tűnő pillanat, elvész,
elszakad, hiába kiáltanék,
Ne hagyd felednem a
Magaddal hozott szépet,
a bennem ma is élő ősi
igézet-rétet.
Lebegő emlékfoszlányaid
gyémánt koporsók,
csöndesen dúdolók,
és pergetik gyöngyeik
a négy szál gyertyán,
melyek befedezik
Lelked szarkofág délibábját
a régmúltnak azon a napján,
mikor a fehér szélén fekete táncolt,
kesztyűs kezek, nyúzott arcok
és megfáradt pillanatok
ledőlni készültek,
sírba bukni, ácsolni
és keringőzni, s ezt
a csonthús valóságot
mindörökre elfeledni.
Testem, akár a moly rágta ruha,
mára véges-szürkén csavargó
tükörbe ágyazott ezerarcú bánat:
magányos temetők és elnémult,
évmilliárdok vegetációja,
mégis elrejtem halálod,
féltem, óvom, mint egy félénk kisfiút,
csontpikkely szárnyaimmal burkolom.
És magammal vittelek
nagyon mélyre,
legbelülre a világtól
elrejtett sötétségbe,
hogy senki se lásson,
hogy senki se bántson.
Immár enyémek is
az örök temetők,
a szertefoszló, hideg
szemfedő rongyok,
a gyász szívét is elfedők,
az évek pergésével
részemmé lettek
a bennem is bomló
hallgatag testek.
És mára mindent szeretek,
ami lecsukott, és ami
már korhadó: a leszögeltet,
a láthatatlan láthatót,
a sírok zugában megbúvó
sorvadást és életet,
a begubózott bábokat,
a születő lepkéket
nevelte bábarcokat,
és újratanulom Neved,
mert különben már csak
az én részem maradsz,
mit nem osztottam meg soha,
annyira enyém voltál…
Hallod?
Sír az emlék.
S Te tudod egyedül,
ma is milyen zokogva fáj.

M. Fehérvári Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése