2010. október 24., vasárnap

Őszi szonáta


Csacska szellő borza
kócos kacajjal
aranyfényeket szikráz
vénül a jáspis
szalmákat báláz
szélbe szegzi
a fények bókját,
s ím az avarban
bogyók hamvas csókját
újra színecsetek
festik a tájra,
s akár a rizsporos parókák,
úgy buknak alá
a zöldben feloldódva
a rozsdás csöndben
a harsogó barnák,
hogy ősi körtáncuk
ismét velünk járják.

M. Fehérvári Judit

4 megjegyzés:

  1. Mint egy símogató zene, olyan ez a versed Ditta! Szép, nagyon szép! Írjál még sok ilyen, hogy gazdagodhassunk általa(d)!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépen köszönöm Sacikám!

    Kemény logikai bukfenc van ebben, de ilyen volt a hangulatom, s ez mindenképpen jó!

    Puszi Neked!

    Szeretettel: Ditta

    VálaszTörlés
  3. :)))) ...imádom, hogy működik benned a "kívülről szemlélő ÉN) ....azért, értem én!
    Matas, (a kajla)

    VálaszTörlés
  4. Jól látod!:-)

    Jövök a megbeszélt időben!

    VálaszTörlés