2017. április 29., szombat

Így is lehet...








Van egy facebook profilom. Nem az első. Egy idő után elege van ugyanis az embernek abból, hogy boldog-boldogtalan bejelöli, s, mert nem akar megbántani senkit sem, vissza is igazolja az ismeretséget. No, én, ha már olyan ezerötszáznál tart a nem ismert ismerőseim száma, azonnal törlöm a profilom.
A legutóbbi ilyen akcióm aztán jól meg is bántam, mert elfelejtettem lementeni a fényképeim... És nagyon kellenének ma azok a képek...
Így manapság önmagam döntöm el, kiket törlök csak úgy, hipp-hopp az oldalamról, miképpen azt is, nyilvánossá teszek-e egy bejegyzést vagy sem...
Ellenben a facebook oldalamra feltettem azokat a verseket, gondolatokat, amelyek azóta elleptek, mióta a Lányom elment. És ismeretlenektől, teljesen vadigenektől kapok olyan üzeneteket, amelyeket el kell fogadnom, vagy sem, de, amelyek arról szólnak, hogy szeretnének egy könyvet abból a sokból, amit a Lányom emlékére készítettem...
És milyen igazuk van! Így is lehet élni. Köszönöm Mindenkinek azt a szeretetet, ami csupán emberségből felém árad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése